Előadások / Szigligeti Társulat / 2026-2027
Halandók éneke
Sorstöredékek Euripidész tragédiáiból
Forditó:
„Nincs olyan szenvedés, nincs olyan isteni csapás, nincs olyan szégyen, amelyet az emberi természet ne volna képes elhordozni.” — mondja Euripidész az Oresztész elején.
Mi marad az emberből, amikor a győztesek sem győztesek többé? Amikor a múlt teherként nehezedik a következő nemzedékre? Amikor az istenek hallgatnak, a régi bizonyosságok megrendülnek, és a hősök helyén törékeny emberek állnak?
Euripidész drámái egy addig biztosnak hitt, de már felbomló világrend idején születtek. Nem a dicsőségről beszélnek, hanem annak áráról, amelyet a túlélőknek és a következő nemzedékeknek kell megfizetniük. A hazatérés lehetetlenségéről. Az örökölt bűnökről. A bizalom elvesztéséről.
Az Oresztész lesz ennek az előadásnak a szíve. Köréje olyan sorsok gyűlnek, amelyek a Trójai nők, a Hekabé, az Iphigeneia és más Euripidész-drámák világából érkeznek. Nem egyetlen történetet mesélnek el, hanem egymásba kapaszkodó emberi töredékeket: anyákét, gyermekekét, hazatérőkét, száműzöttekét.
A Halandók éneke olyan előadás, amely kérdéseket tesz fel egy olyan korban, amikor újra megtapasztaljuk, milyen könnyen kicsúszhat alólunk mindaz, amit biztosnak hittünk. Amikor a bizalom – egymásban, a közösségben, a jövőben – törékennyé válik. Mibe kapaszkodhatunk vajon, mi halandók?
Szereplők:
Rendező: