Jambusok a magyar költészet napján

A magyar költészet napját József Attila születésnapján, április 11-én ünnepeljük. Erre az alkalomra a Szigligeti Társulat tagjai szombaton 20 órától a Még jó, hogy vannak jambusok... című előadással készülnek, melyben egy-két kivétellel még élő, kortárs erdélyi és magyarországi költők verseit adják elő. Az esemény helyszínéül az Árkádia Bábszínház nagyszínpada szolgál. Mindenkit nagy szeretettel várunk! A belépés ingyenes.

Még jó, hogy vannak jambusok…

Még jó, hisz’ nélkülük József Attilának nincs Ars poeticája és Juhász Ferenc sem ír arc poeticát, ha Ady utolsó fényképére veti tekintetét. A hó emléke elolvad, hiába Csoóri Sándor becses szándéka, hogy emlékezetünkbe vésse; sőt: Kányádi Sándor egy csokor orgona mellett is csak el-üldögél; Vojtina vázlatfüzete Kovács András Ferencnek is macskakaparás.
Még jó, hogy Tolnai Ottó látta, amint megcsillan Pilinszky kiskanala az Oktogon ködében és nem fél megszólalni a tiltott nyelven, mint ahogy Takács Zsuzsa sem tette. Van még remény - Kemény István látta, Szőcs Géza hallotta (indiánul, a rádióban).
Még jó, hogy vannak! Balla Zsófia kor-kérdésekkel vet számot és vihart arat. Emlékeznek még az ülőkalauzrendszerre? Kérdezzék Oravecz Imrét. Ő biztosan. (Várady Szabolcs még a villamosra is, melyen ellenőr a haza. Te pedig Bánk (még ha magadban vagy is), ne bánd, ha Tóth Krisztinát megihleted - Sajó Lászlót például a Nagy Magyar Tengerjárók.
Azért csak jó, hogy vannak jambusok. Semmi kezek tartják kalitkában az időt – és Tandori Dezső rímek. És rémek; de baj nincs, Csukás István ismeri ellenszerét. Addig is nyár lesz, némafilm két dalban – az egyik Parti Nagy, a másik Kukorelly Endre, és ha lehet, Erdős Virágot is visszük magunkkal, ha addig Varró Dániel be nem varrja a szánkat.
Vicces dolog a költészetnap, na.