Elhunyt Balla Miklós színművész

Nyolcvanhét éves korában Budapesten elhunyt Balla Miklós, a kiváló karakterszínész, aki 29 évig volt társulatunk tagja.

Híres színészdinasztia leszármazottja volt. Édesanyja, Somogyi Nusi, korán elhunyt, így őt a nagyszülei nevelték. Nagyapja, Somogyi Béla, a 40-es években színházunk intendánsa volt, így bent laktak a színházban, ezért a gyerek Miklós úgymond a színház világában nőtt fel és élt. Nagyon sokat mesélt arról a világról és a kor kiemelkedő váradi színészeiről. Nagyapja, Somogyi Károly, a kőszínház első igazgatója és az első kőszínházi társulat megszervezője volt.

Miklós büszke volt származására. Nem csoda hát, hogy ő is erre a pályára lépett: 1957-ben végzett Marosvásárhelyen, az akkori Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben. Egyből Nagyváradra került, ahol szerepek sokaságát játszotta. Rövid időn belül társulatunk egyik legjobb karakterszínészévé nőtte ki magát, a közönség egyik kedvencévé vált, aki főleg vígjátékokban remekelt. Kiváló jellemformáló ereje volt, ezért a drámai szerepekben is megállta a helyét, de a zenés műfajokban is remekelt.

Szerepeit lehetetlen felsorolni egy nekrológban, csupán néhányat emlékeztetőül: Dorogi Sanyi (Légy jó mindhalálig), Babcsinszkij (A revizor), Tiribi (A néma levente), Krehl ezredes (Olympia), Főeunuch (Gül baba), Csacsály (Majd a papa), Mircse (Nem élhetek muzsikaszó nélkül), Fütyei (Anyám könnyű álmot ígér), Pristanda, rendőr (Az elveszett levél), Doma (A bosszúálló kapus), Egérkirály (Trón alatt a király), 4-es obsitos (Ősvigasztalás), Gerő (Stílbútor és fakereszt), Mixi gróf (Mágnás Miska), Tiborc (Bánk bánk). Végül Brecht művének, a Svejk a második világháborúban címszerepében alkotott maradandót, Szabó József rendezésében. Minden alakítását az érzelmi-indulati telítettség jellemezte, még a Színművészeti Lexikon szerint is.

Balla Miklós 1986 áprilisában települt át Budapestre, ahol a Népszínház tagja lett. Hiányát sokáig éreztük Váradon. Jellegzetes alakja, emberi, kollegiális megnyilvánulásai, magatartása okáig élni fog emlékeinkben. Balla Miklós úgy hozzátartozott a színházhoz, mint maga a színpad, a függönyök, a zsöllye, a páholyok, a kanapék a társalgóból, az öltözői tükrök.

Halálával nemcsak egy nagy színészdinasztia utolsó tagját veszítettük el, hanem egy nagyszerű kollégát és embert is. Nyugodjék békében, emléke legyen áldott! Ezúton fejezzük ki részvétünket fiának, Ottónak, és a gyászoló családnak!

A Szigligeti Társulat nevében: Hajdu Géza