Szeptember 25-én BEMUTATÓ a Transilvania Színpadon

A Boldogságkeresők egy intenzív, testközpontú fizikai színházi előadás, amely Füst Milán Boldogtalanok nyers, lélekfeszítő emberi viszonyait és Darren Aronofsky Rekviem egy álomért zaklatott, vizuálisan túlfűtött világát idézi meg. 
A két mesterműben egy fontos dolog közös, a szereplők megrekedtek egy képzeletbeli folyóson, egy alagútban melyből nem találják a kiútat. Életük reménytelen peremén egyensúlyozva próbálnak élni, inkább túlélni. Mi nézők pontosan látjuk
azt, hogy melyik karakternek mit kellene változtatnia életén a menekülés és továbblépés érdekében. Ahogyan ez a civil életünkben is történik, más problémáit tisztán látjuk, átszűrve a saját lencsénken keresztül a megoldásban is biztosak vagyunk. Nagyon tudjuk más bajára az orvosságot. Kívülről mindig tisztább. De vajon, hogy vagyunk a saját boldogságkeresésünkkel? Meglátjuk-e időben a kiutat, ha baj van? Észrevesszük-e a segítő kezet, amely felénk nyúlik? Az előadás ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ, annak a meggyőződésnek a jegyében, hogy a boldogság nem a nagy dolgokban, hanem az apró érintésekben, tekintetekben, gesztusokban rejlik. Csak meg kell látni és észrevenni őket, mert ott vannak.

Részlet olvasható a rendezővel készült interjúból, amely teljes egészében a hamarosan megjelenő online műsorfüzetben lesz elérhető:
“Azért több nekem ez a nyelv egy táncelőadás nyelvénél, mert ez a műfaj nem az esztétikai örömöt keresi, nem a tánc szépségével, erejével akar hatni, hanem egy sokkal komplexebb, színész-táncost próbáló test-lélek központú játékot követel, mely a szöveg nélkülözésével, mesél, éreztet és aktusra hív. Egyszerre próbál hatni értelemre és érzelemre.”
Interjú Györfi Csabával, a Boldogságkeresők rendezőjével
Készítette István Zsuzsanna