Elhunyt Szokolay Zsuzsa

Életének 90. évében elhunyt Szokolay Zsuzsa színművésznő. 1948-tól volt a nagyváradi színház tagja. 1954–1956 között a nagyváradi filharmónia szólóénekese, majd visszatért a színházhoz, és 1964-ig, nyugdíjazásáig annak tagja volt. Többször vendégszerepelt a kolozsvári Állami Magyar Operában. Kellemes hangjához játékos kedély és nem mindennapi alakítókészség társult.

Szerepei közül néhány:

Ágnes – Molière: A nők iskolája (1948)

Francia királylány – Kacsóh Pongrác: János vitéz (1953)

Stella – Dunajevszkij: Szabad szél (1959)

Rose-Marie – Rudolf Friml-Herbert Stothart: Rose-Marie (1963)

Stefánia – Szirmai-Bakonyi-Gábor: Mágnás Miska (1965)

Zsani néni – Móricz Zsigmond.: Nem élhetek muzsikaszó nélkül (1968)

(Fotó: Szigligeti Színház archívuma)

 

 

„Szokolay Zsuzsa 1948-ban került színházunkhoz, gyönyörű hanggal megáldott, üdeszép fiatalként, amint arról a korabeli fényképek is tanúskodnak. 26 évig szolgálta a nagyváradi közönséget, egészen nyugdíjazásáig, 1974-ig. Előbb énekes szerepekben lépett fel. Többször vendégszerepelt a kolozsvári Magyar Operában, itthon szólóénekesként járta a falvakat a Dankó Pista zenekarral, ahol zajos sikereket aratott. A színházban minden operettben, daljátékban, kabarékban fellépett. Felejthetetlen alakítást nyújtott a János Vitézben (Francia királylány), a Szabad szélben (Stella), a Rose Mariéban (címszereplő), a Gül babában (Leila), a Cigány szerelemben, a Cigánybáróban, a Három a kislányban, a Cirkuszhercegnőben, a Mágnás Miskában, a Leányvásárban, a Luxemburg grófjában és másokban. Üde hangjával és megjelenésével hamar meghódította a közönséget. Népszerű volt. Nagy erénye, hogy a prózai szerepekben is maradandót alkotott, különösen pályája második szakaszában. Emlékezetes marad, mint Ágnes (A nők iskolája), Fanchette (Figaro házassága), Marianna (A fösvény), Korobkina (A revizor), Marianna (A makrancos hölgy), Mákony Zelma (Ingyenélők), Erzsi (A cigány), Monna Mea (A néma levente), Dolly (Orpheusz alászáll), Mimie (Amerikai Elektra), Anna (Mi, férfiak), Rózsa (Dupla kanyar). Nyugdíjazása előtt még két olyan zseniális alakítással örvendeztetett meg bennünket, mint Viola néni a Spanyolul tudni kell című vígjátékban, és Zsani néni a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című Móricz-műben.

Boldog vagyok, hogy ismerhettem, nem csak, mint színésznőt, hanem, mint a színházat rajongásig szerető, örökké víg kedélyű embert is. Hozzám, mint pályakezdőhöz, mindig szeretettel viszonyult. Alakításai mellett ezt az emléket őrzöm róla. S ezt szeretném továbbadni kollégáimnak, a színházkedvelőknek, s természetesen a gyászoló hozzátartozóknak.

A Szigligeti Társulat méltán gyászolja egykori művészét, akinek kedves emlékét szívünkben megőrizzük. Nyugodjon békében!”

A Szigligeti Társulat nevében: Hajdu Géza