Ti írtátok: Mandragóra 1.

írta: Seres Aletta-Anett

 

A Mandragóra május 27-i előadása a Szigligeti Színházban egészen más volt, mint amire számítottam – a lehető legjobb értelemben. Már az első percektől világossá vált, hogy ez nem egy hagyományos színpadi feldolgozás: a szereplők időnként kiszóltak a közönséghez, kommentálták a történteket, vagy épp a nézők reakcióira építettek. Ez a közvetlen, játékos hozzáállás teljesen más dinamikát hozott létre – bevont bennünket, és állandó párbeszédet teremtett a színpad és a nézőtér között.

A darab világa elsőre szokatlan: egy klasszikus reneszánsz komédia, de vadnyugati díszletek között, paródiaszerű elemekkel. Furcsán hangzik, de működik. Az abszurd történethez ez a világ pont passzol, a túlzások, a humor és a stilizáltság szépen illeszkednek egymáshoz. A hangulat egyszerre nevettető és kicsit groteszk – pont, amennyire kell.

A díszlet és a térhasználat is nagyon jól lett kitalálva: egyszerre volt ötletes, látványos és praktikus, jól építették fel benne a történet mozgásterét. A színészek pedig nagyon jól hozták a karaktereket – pontos ritmusérzékkel, magabiztosan játszottak, és jól érezték az előadás stílusát.

Bár a humor dominált, nem lett felszínes – az előadás alatt végig ott húzódtak a komolyabb kérdések is, mint a vágy, a manipuláció, a hatalom vagy az emberi gyengeségek.

Ez a Mandragóra friss, lendületes és ötletes volt – színház azoknak, akik szeretik, ha egy előadás mer kicsit más lenni.