Gyermekkori emlékektől Mary zenei világáig – interjú Kovaxszal

Gyerekkorát a nagyváradi bábszínház falai között töltötte. Ma pedig ő ír zenét az egyik készülő előadásunkhoz.

Kovács Péter, azaz Kovax számára a bábszínház világa nem ismeretlen közeg: édesapja, a néhai Kovács György bábszínész, rendező és dramaturg két évtizeden át meghatározó alakja volt a nagyváradi bábszínháznak.

Most, évtizedekkel később Kovax zeneszerzőként tér vissza. A Mary titokzatos kalandjai című előadás zenéjét komponálja, mi pedig arról kérdeztük, milyen emlékeket őriz a bábszínházról, hogyan talált rá a színházi zenére, és milyen zenei világot álmodott meg Mary történetéhez. 

 

- Ugorjunk egy nagyot az időben visszafelé. Emlékszel még, melyik bábszínházi előadás volt rád a legnagyobb hatással gyerekkorodban?

 

Mivel kicsi gyermekként kezdtem el bábszínházba járni, nagyon sok előadás él bennem a mai napig is. Nyilván a címekre nem nagyon emlékszem, inkább egy bizonyos hangulatra, fényre vagy szereplőre. Például volt olyan előadás, ahol rettenetesen féltem egy nagy papírsárkánytól. Emlékszem olyan felnőtt előadásra is ahová elvileg nem lett volna szabad bejutnom, de apukám révén sikerül teljes inkognitóban látnom a Don Quijote-t.

Ha mindenképp fiatal korom kedvencei között kellene az emlékeimben kutakodnom, akkor „A legszebb dal” című előadás biztos, hogy az első helyek valamelyikén szerepelne.

 

- Sosem vetődött fel, hogy édesapád nyomdokaiba lépj, és te is bábszínházzal foglalkozz?

 

 Mint színész, bábszínész nem – viszont viszonylag hamar (5 évesen) kiderült, hogy fogékony vagyok a zenére, így a szüleim elvittek egy zongoratanárhoz és ott eldőlt a sorsom. Mondhatni egy életre szövetséget kötöttem a zenével.

 

 

- Hogyan született meg az ötlet, illetve a vágy, hogy színházi előadásokhoz szerezz zenét?

 

40 éves pályafutásom alatt számos zenei, popzenei, színházi produkcióban vettem részt, nemcsak zenészként, hanem producerkedtem, dalokat írtam, valahogy a színházhoz való kötődésem soha nem múlt el. Két évvel ezelőtt megkeresett Czvikker Katalin igazgatónő a Szigligeti Színháztól, azzal az ötlettel, hogy a színház 125-ik évfordulójához írt darabhoz – mint tősgyökeres és lokálpatrióta Nagyváradi – én írjam meg a darab zenéjét. Boldogan vállaltam el a feladatot, tudtam, hogy nem lesz könnyű dolgom, de hála a kiváló társulatnak és Novák Eszter rendezőnek úgy gondolom, nagyon szép előadást sikerült összehoznunk.

 

• Amikor a Mary titokzatos kalandjai című előadás zenéjét szerezted, mi volt a legfontosabb szempont? Mit szerettél volna láttatni, érzékeltetni?

 

Minden az úgynevezett script-el kezdődik, amit én elég helytelenül forgatókönyvnek hívok. Fontosak a dalszövegek is, mert azok irányadóak és természetesen sok beszélgetés, egyeztetés történik a rendezővel, íróval, dramaturggal. Győrfi Csaba rendező munkamódszere az, hogy elég részletesen kidolgoz egy úgynevezett zenei tükröt, ahol leírja az elképzeléseit, jelenetek hangulatait, képi világát. Ez egy elég fontos kiindulópont. Mindeközben Szabó Attila íróval, folyamatos egyeztetésben voltam, hogy a dalok szerves részei legyenek az előadásnak. Sok mindenen kellett finomítani, például, hogy a dalszövegek könnyen érthetőek legyenek, a prozódia segítse az előadót.

 

• Milyen zenei világot kap a néző, aki eljön megnézni a Mary titokzatos kalandjai című előadást?

 

Meggyőződésem, hogy a gyerekeket komolyan kell venni. Ők sokkal őszintébbek, nagyon jó az úgynevezett radarjuk, néha sokkal jobban ráéreznek dolgokra, mint mi felnőttek. Hogy ne menjek messzire itt van a két gyermekszínész, akik példás munkabírást és szorgalmat mutattak végig, nagy élmény volt látni őket dolgozni.

Ezért arra törekedtem, hogy minél változatosabb, vidám, de ugyanakkor érzelemdús dalok szólaljanak meg, természetesen az összes hozzáadandó hang effektekkel, kíséretekkel együtt. Remélem sikerült átadni ezt a közönségnek.