Tragédia

Madách Tragédiája nyomán

táncjáték

Pilinszky János így ír Az ember tragédiájáról 1967-ben: "A legszuverénebb remekműnek is szüksége van az olvasó egyfajta hozzájárulására, hogy valóban életre keljen. Madách műve azon esendő művek közé tartozik, mely végtelenül gyengéd figyelmet és megértést, csaknem elnéző szeretetet követel a maga számára. Törékeny remekmű, hajszálon múlik, hogy az - de épp ez a legfőbb szépsége, legigazibb sajátja. A drámairodalomnak talán nincs még egy hozzá hasonló művészi gyanútlansággal megírt alkotása. De ami megértésre s magyarázatra szorul benne, az segíti diadalra is." Talán hasonló művészi gyanútlansággal indulnánk mi is, ha arra vállalkoznánk, hogy a teljes emberi sors tragikumát táncban kifejezzük. A táncnyelv, a harmonikus mozgás nyelve ráadásul más, mint a beszélt nyelv. Számunkra ezért a madáchi mű inkább csak ürügy. Ürügy az önkifejezésre, reflexióra, amelyben az eszme saját nyelvi eszközünkkel, a néptánccal fogalmazódik meg, legyen az közép-kelet-európai, balkáni, erdélyi, magyar, román vagy cigány. A feladat nem könnyű, ugyanis a néptánc nem tűri az erőszakos beavatkozást. A néptánc természetes, mint ahogy a népdal is az, természetes, mint a madár röpte. És ha mondanivalónk nem mindig ilyen egyszerűen jelenik meg, ez csak azért van, mert ilyen a mi világunk. Századunk még jobban asszimilálja, elpusztítja a hagyományos kultúrát. Nem gonoszságból, csak egyszerűen, mert útjában áll, mert megváltozott értékrendünk. Kényelmesen, puhán, érzékeinkre hagyatkozva szeretnénk élni, és persze gazdagon, miközben valami furcsa módon, állandó versenyben állunk önmagunkkal és másokkal. Így, szőnyeg alá seprünk mindent, ami valamikor érték volt, szép és jó és megkülönböztethető, sajátságos. Előadásunkban ezt az - igenis múlandó -  értékrendet próbáljuk nagyon erőteljesen képviselni. Miről szól a Tragédia 2010-ben? A Férfiről, a Nőről, a harmónia megtalálásáról, vagy éppenséggel elvesztéséről.

A férfi és nő harmóniájáról, az androgünről így ír Hamvas: Androgünosz görög szó, annyit jelent, mint hím-nő lény. - Az androgünosz nem téveszthető össze a hermafroditával. - Az androgünoszról minden tudomány tud. - "Mikor azt kérdezték tőle, a teljesség mikor következik el, azt válaszolta: Ha a kettő egy lesz, ha nem lesz többé külön férfi és nő, hanem eggyé válik és egy lesz". (Az Úrnak szájhagyományban fennmaradt igéje) Az androgünosz nem realizálódik, ha a két ember nem ismeri fel egymást. Felismerni annyit jelent, mint elválasztani. Ha az elválasztás nem történik meg, nem történhet meg az egyesülés. Egymást összetévesztik. Elkezdődött a vég nélküli tükrözés, önmagát mindegyik a másikba vetíti, de visszakapja, ismét kivetíti, ismét visszakapja. A hibás persze mindig a másik. Kezdődik a pszichológia, szemrehányás, vád, felelősségre vonás; ismét kivetíti, ismét visszakapja, tehetetlen kitörések, viszály, hazugság, méreg, bosszú, indulat, ingerültség, labirintusjárás; elveszti a másikat, elveszti önmagát, elveszti az utat, elveszti lényét, elveszti halhatatlanságát.

                                   

                                                                 László Csaba, rendező-koreográfus

A TÖRTÉNET

I. szín: A PARADICSOMBAN. A Mindenható megteremti Ádámot, majd oldalbordájából társnak Évát. A Paradicsom az örök boldogságot kínálja számukra. Megjelenik a színen Lucifer, aki bűnbe viszi az első emberpárt. Így kezdődött…
INTERMEZZÓ először
II. szín: A KERESÉS. A somogyi ugrósokkal játékosan, pajkosan, még ártatlanul, egymástól eltanulva születik meg a tánc. Ádám s Éva felismerik egymásban a végzetszerűt, azt a tényt, hogy egymásnak lettek rendelve.
III. szín: A TITOKBAN TARTOTT SZERELEM. A közösségi erőt sugalló kör- és lánctáncokban titkos vágyait emészti Ádám s Éva, melyet Lucifer „jósága” leplez le és hoz nyilvánosságra. A táncok argeş-i sârba în bataie, băltărească, poarta, leană deasă és a hora. sârba căluşului.
Egy-egy zenei és táncmotívumnak jellemzője az extázisig fokozódó tempójú ismétlődés.
IV. szín: AZ IDILL. Teljes összhang: nyárádmagyarósi páros forgatós, csárdás, négyes, hatos, nyolcas és szöktetős. Megteremtődik a harmonikus egység a táncban, a férfi (Ádám) és nő (Éva) között, de az életben ez gyakran nem elég.
V. szín: A SZABAD ERKÖLCS. A cigány keserves többnyire arról szól, hogy: "Jaj, anyám, feleségem, gyermekem...", de ha egyszer megszólal a táncmuzsika, a mulató, akkor már nincs bánat és odalesz a keserűség. Talán ez az önfeledt boldogság pillanata, amikor nem számít sem múlt, sem jövő, csak a felemelkedés minden fölé, ami földi valóság: közönségesség, nyomorúság, megszokottság. De ez lehet, hogy csak illúzió. A táncok: az erdélyi cigányok mahalája és csingerálása.
INTERMEZZÓ másodszor
VI. szín: A VERSENY. A legényes nem csak virtus, puszta önmutogatás és versengés. Célja meghódítani a Nőt, sőt újra és újra meghódítani. Akárcsak egy lovagi tornán, a próbát ki kell állni. A győztesnek született Ádám méltán pályázhat Éva kegyeire. A verseny próbái a bihari (méhkeréki) mărunţelul, az Enyed környéki haidău (hajdútánc), a kalotaszegi (györgyfalvi) legényes, széki ritkatempó, Kis-Küküllőmenti (szásznagyvesszősi) székelyverbunk. És a díj?...
VII. szín: EMANCIPÁCIÓ. A nők egyenlőséget követelnek, de a hagyományos kultúrában ennek nincs helye. Ez így, eleve torz eszme. Ez az a pillanat, amikor a dolgok folyamata megfordíthatatlanul rossz irányt vesz. E rész táncai: a kalotaszegi (györgyfalvi) legényes, csárdás és szapora.
VIII. szín: A MI VILÁGUNK. Benne van a fejlődés és hanyatlás, a kommunikáció és zavarai, az érték és pusztulása, fogyasztói társadalom, zűrzavar, kavalkád, szervetlen egyveleg táncban és zenében, majd rend, rend, katonás-totalitárius rend... és tragédia. „Én elmentem a vásárba fél pénzzel…”
INTERMEZZÓ utoljára
IX. szín: ÚJRA A PARADICSOM. Illusztrálása annak, hogy létünk a két " Éden" közötti valami.
INTERMEZZÓK."Mondtam: Ember, küzdj, és bízva bízzál." (szatmári cigány botoló)
Az intermezzók Ádám és Éva Luciferrel való, állandó küzdelmét jelentik, és a színek között átmenetként villannak fel.

A néptáncok: somogyi ugrósok, argeş-i táncok (sârba în bătaie, băltărească, poarta és sârba căluşului), nyárádselyei páros táncok (csárdás, négyes, hatos, nyolcas, forgatós és szöktetős), erdélyi cigány mahala és csingerálás, férfitáncok (méhkeréki mănânţelul, pacalkai haidău, györgyfalvi legényes, széki ritka tempó, szásznagyvesszősi székelyverbunk) kalotaszegi csárdás és szapora, szatmári cigánybotoló.

A műsor a Román Kulturális Intézet Cantemir programjának támogatásával jött létre.

Szereplők:

Bemutató: 2010.03.14