Móricz Zsigmond azonos című regénye alapján

Pillangó

Forditó:

 

A történet egy falusi kis közösség életébe enged betekintést, amelyet a szegénység és a szigorú társadalmi normák jellemeznek. Ebben a világban a házasság gyakran nem a szerelemről, hanem a megélhetésről és a vagyon tovább öröklődéséről szólt, a társadalmi elvárások pedig öröklött börtönként nehezednek a fiatalokra.

Alföldi miliőben napszámos szegények nyelik a cséplőgép porát, ebben a nyomorult környezetben két fiatal egymásba szeret. Kivirágzik körülöttük a puszta. Szülők és ismerősök, szinte mindenki ellenzi szerelmüket, a legényt egy gazdag nővel kötött házasságának terhe nyomja. A Pillangó lírája a legnehezebb ponton teljesedik ki mikor a legény menyasszonya mellől leugrik a szekérről és az igaz szerelmet választja. Ez a mű az egyszerű emberek darabos nyelvén beszél a szegény fiatalok shakespeare-i szenvedélyű szerelméről.

A történet a néptánc szimbolikáján keresztül bontakozik ki, ahol a lakodalmi forgatagok, a falusi mindennapokat bemutató munkadalok és az örömtáncok fokozatosan válnak egyre nyomasztóbbá. A férfiak és nők közötti táncjelenetekben először a paraszti világ szépsége és ereje jelenik meg: a csárdások lendülete, a páros forgásokban megbúvó szenvedély és a közösségi ünnepek pezsgése. Ahogy azonban a történet sötétebb vizekre evez, úgy változik meg a mozdulatok jelentése is. A zenei aláfestés a népdalok archaikus világából merít, ám eltorzított, sötét harmóniákkal egészül ki, amelyek mintha a múlt és a bűntudat szellemeit idéznék meg.

Néptáncszínházi előadásunk a következő kérdésekre keresi a választ: Felvállalható-e a tiszta érzelem úgy is, hogy az szembeszegül mindenféle társadalmi normával? Mit veszítünk és mit nyerünk cserébe, ha vállaljuk önmagunkat és vállaljuk a mindenki által ellenzett szerelmet?

Szereplők:

Bemutató: 0000.00.00