Interjú Botos Bálinttal

Október 26-án, 19 órától mutatja be a nagyváradi Szigligeti Színház Szigligeti Társulata Szép Ernő Lila ákác című regényények színpadi átiratát. A Guelmino Sándor által készített színházi szövegkönyvet a nagyszalontai születésű Botos Bálint viszi színre a Szigligeti Stúdióban. A szakma és a közönség által egyaránt elismert Apátlanul című előadás rendezőjét ezúttal az évad első bemutatójáról kérdeztük.

Mi a kulcsa számodra Szép Ernő Lila ákácának? Mi a kihívás a történetben/darabban?

Amikor Csacsinszki Pali és Tóth Manci beszélnek a szerelemről, a fiú a következő replikával magyarázza az érzelmeit: „Én a fantáziámé vagyok. Én fantomoknak udvarolok. Én kimérákat imádok.” Azt hiszem számomra ez adta meg a kulcsot a darabhoz. Egy olyan férfi emlékei elevenednek meg, aki úgy menekül a valóság elől, hogy tisztában van saját menekülésével.

A szöveg amivel dolgozunk Guelmino Sándor átirata, ami Szép Ernő Lila ákác c. regényéből és azonos című drámájából épül fel. Mivel ebben a verzióban vannak olyan részek, ahol a főszereplő megszólít minket, ahogyan teszi azt a regény elbeszélője az olvasóval, létrejött egy olyan dramaturgia, amely nagyon izgalmas lehetőségeket nyit előttünk. Tulajdonképpen epikussá teszi ezt a rendkívül költői, ugyanakkor ragyogó iróniával vizsgálódó darabot.

Ki lehet-e, ki kell-e ezt a történetet emelni abból a sajátos múlt század eleji budapesti közegből, amit a darab megidéz, s aminek, mint tudjuk, sajátos társadalmi rétegződése, világa, sőt nyelve volt?

Nem akarom megölni a darab nosztalgikus rétegét, ugyanakkor a megközelítésem nem lesz historizáló. Azt gondolom, hogy Szép Ernő nem csak megidézte a század eleji Budapestet, hanem egy olyan élő szöveget írt, amelynek a témája ugyanúgy aktuális ma mint száz éve. A korabeli Budapest társadalmi rétegeit nemcsak felvonultatja, hanem tulajdonképpen parodizálja, gondoljunk csak a beszélő nevekre, de nagyon sok figura nyelvében is groteszk.

A nosztalgia ugyanakkor nagyon fontos eleme az előadásnak, hiszen a főszereplő már megtörtént eseményeket mutat meg nekünk, ezáltal ő maga is óhatatlanul nosztalgikus.

Kifejezetten izgalmas, hogy úgy a szöveget, mint annak keletkezését milyen mélyen hatja át a nosztalgia. Szép Ernő a regénye 1919-ben jelenik meg, és tele van nosztalgiával a háború előtti évek iránt, ugyanakkor a főszereplő úgy tekint vissza ezekre az évekre, mint kihagyott esélyre. Izgalmasnak tartom, ahogyan megjelenik egy olyan elit életvitele, amely tulajdonképpen már végnapjait éli. A birodalom pusztulása előtti perceket látjuk megelevenedni ebben a szerelmi történetben. 

A próbafolyamat elején van-e egy konkrétan megfogalmazható víziód az októberben bemutatandó előadásról és ha van, mi az?

Egy olyan világot szeretnénk létrehozni, ahol a sok felgyűlt emlék között ott ragyog egy szerelem emléke is. Hadd válaszoljak egy Szép Ernő idézettel a regényből: „Nekem itt zsidónak kell lenni. Miért? Én magamban, mikor nem gondolok erre, abszolúte nem vagyok zsidó, egy fiú vagyok, a szerelem a hazám és az istenem a halál!”

 

Szép Ernő Lila ákácát október 26-án, 19 órától mutatják be a Szigligeti Stúdióban. A közönség ezt követően az alábbi időpontokban tekintheti meg az előadást: október 27., 19 óra; november 10., 19 óra; november 11., 19 óra. Jegyek a színház jegypénztárában, illetve online, a www.biletmaster.ro oldalon válthatók.

Szép Ernő – Guelmino Sándor: Lila ákác

Rendező: Botos Bálint

Díszlet- és jelmeztervező: Bajkó Blanka Alíz

Játsszák: Román Eszter, Sebestyén Hunor, Tasnádi-Sáhy Noémi, Kardos M. Róbert, ifj. Kovács Levente, Gajai Ágnes, Fábián Enikő, Molnár Júlia, Hajdu Géza, Kiss Csaba, Balogh Attila, Lajter Márkó Ernesztó, Kocsis Anna