Szabó Erika: „Olyan kérdések ezek, amelyeket érdemes feltenni” - villáminterjú

Szabó Erika jelenleg a Színház- és Filmművészeti Egyetem ötödéves hallgatója, de neve ismerős lehet a Barátok Közt című televíziós sorozatból, sőt, a filmvászonról is: az Üvegtigris rajongók a magyar filmvígjáték 3. részéből biztosan felismerik.

Március 25-én Nagyváradon láthatjuk a Manna – Zsámbéki Színházi Bázis William Shakespeare: III. Richárd közös produkciójában, melynek helyszíne a Szigligeti Stúdió. Villáminterjú III. Richárdról, Szabó Erikáról és a „nőiről”.

Jövő héten Nagyváradon játsszátok a III. Richárdot. Mondj pár szót az előadásról.

A mi III. Richárdunknak az az érdekessége, hogy 4 szereplő játssza el a teljes darabot, amelyben rengeteg szerep van. Én személy szerint Erzsébetet és Lady Annát játszom benne, két igen komoly női szerepet. III. Richárdot magát egy színész játssza, a másik két színész pedig az összes többi kisebb szerepet, amik azért külön-külön is komoly kihívást jelentenek, de így dramaturgiailag is érdekesebb a dolog.

Ez eredetileg Burák Ádám vizsgarendezése volt Marosvásárhelyen és egy erdélyi színésznő játszott volna benne. Az ő helyére ugrottam be – még a zsámbéki bemutató előtt. Rövid próbaidőszak állt rendelkezésemre, ráadásul két szerepre (egy is elég komoly gondolkodnivalót ad a színésznek). Ádámnak az volt a koncepciója – bár sokféleképpen meg lehet közelíteni ezt a darabot -, hogy az Istennel való viszonyra koncentráljunk - maga a zsámbéki romtemplom is egy szakrális helyszín. Nekem, mint egyetemi hallgatónak izgalmas volt erdélyi színészekkel dolgoznom, mert úgy érzem, ők kissé másképp közelítenek a dolgok felé és ezáltal nagyon sokat tudtunk egymásnak adni.

A romtemplom, mint előadáshelyszín kiváltható egy stúdióteremmel?

Zsámbékon – és tulajdonképpen ez tette érdekessé a helyzetet -, mi a romtemplomban szerettük volna játszani az előadást, de hát különféle műemlékvédelmi okok miatt nem kerülhetett rá sor. Így hát a szükség szülte azt az ötletet, hogy kereszt alakú térben játsszunk, melynek a nézők is részei; közöttük mozgunk.

Egy erős karaktert is kihívás megfogni, de te két női szereplőt formálsz meg. Milyenek ezek a nők?

Két nagyon különböző korú és habitusú nőről van szó. Arra törekedtem, hogy saját magamból dolgozzak, így egy idő után észrevehetővé váltak a szereplők közti különbségek. Erzsébet egy idősebb, tapasztaltabb, de nagyon finom nő a keserűség azon fokán, amikor már könnyei sincsenek, míg Anna sokkal fiatalabb, energikus és küzdő személyiség. Mindkét női karakter iszonyatosan kiszolgáltatott a kornak, amelyben élnek; nem csak a hatalomnak, hanem alapvetően azon kondíció miatt, hogy ők nők. Mégis: valamilyen módon boldogulniuk kell egy férfiak irányította világban. Bár mára változott a helyzet, azért még mindig sok olyan esetről tudunk, amikor egy nő maximálisan kiszolgáltatott a férfinak - akár egy kapcsolatban vagy házasságban. Ebben a darabban pedig mindent átsző a politika és a cselszövés…

Mit ad a darab, mit kaphat a néző?

Shakespeare olyan szerző, aki bármilyen korban aktuális. Tényleg egy zseni. Olyan sok rejtett szála van a szövegeinek - melyet mi, színészek igyekszünk kibontani -, hogy már önmagában is érdemes foglalkozni vele. Igyekszünk belevinni saját gondolatainkat az életről és a világról, amelyben jelenleg is élünk, és amelyet iszonyatosan átsző a politika, a nagyok játszmái. Olyan kérdések ezek, amelyeket érdemes feltenni, ez az előadás pedig egy jó apropó lehet erre.