Kritikus hrabali óra

Néhány éve a nemzetközi kritikuscéh magyar szervezete egy Kritikus Óra (KO) című eseménysorozatot indított el: ennek lényege, hogy színházi előadások után kritikusok vezetésével beszélgetés zajlik az alkotókkal és a közönséggel.

Kritikus Órára gyűltek össze február 5-én Nagyváradon A hetedik lépcsőfok című előadás után az Árkádia Bábszínház előcsarnokában. A kritikusokat Varga Anikó, Ungvári Zrínyi Ildikó és Zsigmond Andrea, míg az alkotókat Benedek Zsolt dramaturg képviselte (a “kritikus tömeget” pedig a közönség). A beszélgetés célja – mindamellett, hogy betekintést nyerjünk az előadás létrejöttét övező sztorikba, tapasztalatokba, folyamatokba -, hogy mind az alkotók, mind a jelenlévő kritikusok és a közönség tagjai eszmét cseréljenek, tetszésüket-nemtetszésüket bátran kifejezzék, illetve a felmerülő kérdésekről barátságos és egyenlő párbeszédet folytassanak.
Megtudtuk például, hogy Váradnak Hrabal világa azért fontos és azért esett erre a választás, mert hiánypótló ez a fajta színház és üdítőleg (bár még szokatlanul) hat az itteni közönségre az előadásra jellemző interaktivitás színész és néző között. Feltevődött a kérdés, hogy voltaképpen milyen mértékű nézői közbeavatkozásra vannak felkészülve a színészek, tekintettel az előadás stílusának helyi precedens mivoltára. Az eddigi tapasztalatok alapján kijelenthető, hogy minden előadás másképpen hat, ami egyrészről nézői szubjektív élmény, másrészről – mivel félimprovizáció – színészi aktuális helyzetmegoldás, reakció összhatása. Felmerült a színpadi tér és a jelmez kérdése: mindkettő kiegészítő szereppel szolgál a színésznek, annak testének és fizikai jelenlétének, valamint maguknak a jeleneteknek. Ez az izgalmas: látni a színészt és látni mögötte, mellette magát az embert is. A kötetlen(ebb) szöveg nem hátráltat és nem gátoló jellegű – inkább kihívás.