Tisztelt közönségünk, kedves barátaink!

Azt mondják - és ez igaznak tűnik -, hogy ínséges időkben mindig a művészet, a kultúra az, amiről elsőként lemond az ember a túlélés reményében. De az a kérdés, hogy bennünket mi él túl? Minek van értelme, hogy túléljen minket? Számunkra, színházi emberek számára a válasz egyszerű: ha utánunk a hang, a szó, a nyelv, a dal, a hagyomány, a gondolat az ami megmarad, akkor tudunk csak túlélésről beszélni. Ezért a színház feladata most az , hogy merjen nagyot álmodni, és bátran alkotni. A Szigligeti Társulat folytatja az elmúlt évadban megkezdett utat, és a lehetőségekhez képest magasabb célokat tűz ki, hogy mindazok, akik hisznek a művészet erejében, a színházban megtalálják a túléléshez szükséges szellemi erőforrást. Talán nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy hazárdjátékot űzünk, hiszen mostanság sosem lehet tudni, melyik pillanatban csappannak meg újra és újra a művészetre és művelődésre szánt források.
Ezekkel a gondolatokkal és ebben a kicsit sem könnyű helyzetben kínáljuk önöknek a 2010-2011-es évad tervezett műsorát. A színház felújítását illetően sajnos ismét csak az illetékesekre hagyatkozhatunk, és el kell hinnünk nekik, hogy a tavaszra elkészülnek végre a munkálatokkal, s immár a megújult épületben fogadhatjuk közönségünket. Addig is vándorolunk a színpadi stúdió, a Szabadság mozi, illetve a filharmónia között. Műsorra tűzünk ebben az évadban mesemusicalt, zenés vígjátékot, világirodalmi klasszikus és magyar kostárs drámát is, lesz felolvasószínház, pódiumműsor, tehát reményeink szerint lesz miből válogatni. Sőt, idén először egy másik társulat produkcióját is sikerült a bérletrenszerünkben elhelyezni: a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház Passió című előadását. Még az évad elején sor kerül egy ünnepi alkalomra is: október 15-én megünnepeljük, hogy 110 éve készült el a színházépületünk.
A jegyek és bérletek árán - tekintve a közelmúlt gazdasági eseményeit - nem változtattunk.
A művészetnek a világtörténelemben mindig is “erős” támogatókra volt szüksége. Ez esetünkben sincs másképp, és bár tudjuk, hogy a gazdasági válsággal ránk zúdult megszorítások szinte mindenkit érintenek, mégis arra kérunk mindenkit aki teheti, álljon mellénk, hogy alkotói túlélésünk esélyeit erősítse.
Jöjjenek el hozzánk, töltődjenek fel, kapcsolódjanak ki, sírjanak, nevessenek, daloljanak velünk!

Dimény Levente
társulatigazgató