Hírarchívum / Szigligeti Társulat


Hírarchívum / Szigligeti Társulat 2022.05.17

A művészet csúcsteljesítményei örök viszonyítási pontok

Május 21-én, szombaton a Nagyváradi Állami Filharmóniában lépnek fel a debreceni Kodály Filharmonikusok Remény és bizalom című hangversenyükkel. Az alábbiakban a filharmónia főzeneigazgató-ügyvezetőjével, Somogyi-Tóth Dániellel készített interjúnkat olvashatják.

Remény és bizalom – sokat sejtető cím egy hangverseny számára. Jól érzékeljük, hogy valamilyen értelemben kapcsolódik a járványhelyzethez, a lezárásokhoz, vagy éppen a mostani háborús fenyegetettséghez?

Amikor ezt a címet kiválasztottuk, még csak a Covid-helyzet állt fenn. A koncertet úgy időzítettük, hogy azt gondoltuk, amikor arra sor kerül, már túl leszünk rajta. Ez végül is így is lett, csak közben még bejött egy másik tényező is, a háború képében. Mindkét mű annyira pozitív hangvételű, hogy akár azt is mondhatjuk, hogy a háború tematikája belezavart ebbe a koncepcióba. De az ember igyekszik mindig pozitívnak lenni, és bízni abban, hogy az örök értékek azok is maradnak, és bármilyen nehéz körülmény adódik, ezeket az értékeket folyamatosan szem előtt kell tartani. A remény és a bizalom két olyan tényező, ami még egy háború sújtotta helyzetben is alapérték kell, hogy maradjon, tehát ha innen nézzük, nagyon is aktuális, talán még aktuálisabb is a címbeli értékek képviselete.

Ez azt jelenti, hogy a filharmonikusok a járványhelyzet alatt is folyamatosan dolgoztak, fontosnak tartották azt, hogy a lezárások ellenére folytassák az alkotói munkát?

A teljes leállás időszaka rövid volt, mindössze néhány hét 2020-ban, de nagyon hamar elkezdtünk online koncerteket tartani, és gyakorlatilag a bérletrendszerünk nagy részét ilyen formában sikerült végigvinnünk. Rengeteg online koncertünk volt, erre teljesen átálltunk, felfejlesztettük a hangverseny-közvetítési kapacitásunkat. Ekkor találtuk ki ezt a címet is, abban bízva, hogy az új időszak új világot is fog megnyitni. Ugyanakkor egyértelműen érezhető az is, hogy a hosszú szünet után a közönség az eddigieknél is nagyobb örömmel jön el a koncertjeinkre, minden programunkra igaz az, hogy a hangversenyek látogatottsága magas. Az eladott bérletek száma mindazonáltal picit alatta van a korábbinak. Ennek az lehet az oka, hogy az emberek kevésbé tudnak elköteleződni hosszú távon egy nagyobb összegű felelősségvállalás mellett, amilyen a bérletvásárlás, ami az egész szezonra érvényes. Hogy ez hogyan lesz tovább, hamarosan kiderül, amikor meghirdetjük az új évadot. De összességében azt látjuk, hogy az emberekben ott a vágy arra, hogy igazi közegben tudjanak hangversenyen vagy színházban lenni. A klasszikus zene pedig eddig is Debrecenben nagyon erős vonzerővel rendelkezett, és akár azt is mondhatjuk, hogy a hangversenyre járás reneszánszát éli napjainkban, és ezt csak erősítette a Covid utáni visszatérés.

Korábban említette, hogy a programban nagyon pozitív kicsengésű darabok szerepelnek. Mit jelent ez, és miért pont ez a két darab kerül a koncert programjába?

Elmondhatom, hogy mindkét mű nagyon fontos a számomra, ráadásul a koncert elég speciális szerepet ró rám, hiszen egyszerre vagyok karmester és szólista. A „Koronázási” zongoraverseny egy elképesztően ünnepélyes, fényes, D-dúrban írt, káprázatos sodrású mű, mint a címe is mutatja, a legfényesebb alkalmakhoz is illő ünnepi zene. Az Újvilág-szimfónia pedig, ugyan mollban van, ami elvileg a szomorú hangnem, de ez a moll legfényesebb módja. Azon túl, hogy az Újvilág-szimfónia lassú tétele egy sirató, amelyben a mű a legdrámaibb mélységeket is megjárja, ám a végére annyira mindent felülíró erővel diadalmaskodik az öröm és a mámoros emelkedettség, hogy egyértelműen a zeneirodalom egyik legnagyobb erejű ünneplő zenéje. Dvořak az alcímmel is az egyik legnagyobb földrész felfedezését ünnepli. Úgy éreztem, hogy ez a kettő nagyon szépen fog egymáshoz illeni.

Gyakran játszanak Nagyváradon. Milyen gondolatokkal, érzésekkel térnek vissza most?

Mindenekelőtt nagyon nagy örömmel. Debrecen és Nagyvárad kapcsolata nagyon különleges. Két nagyon erős, nagyvárosi értékekkel bíró városról van szó, egymáshoz nagyon közel, és az autópályának köszönhetően egyre közelebb. Rengeteg közös pontjuk van, holott két különböző országban helyezkednek el, és mindez kulturális értelemben is nagyon izgalmassá teszi Váradot. Amikor arról van szó, hogy a két városnak hogyan alakul a gazdasága, közlekedése, repülőterei, ezeket mind össze lehet vetni, és ugyanez érvényes a kulturális életre is, amelynek ráadásul jó része Nagyváradon is magyar alapokon nyugszik. Azt pedig külön ki kell emelnem, hogy az utóbbi időben a Nagyváradi Állami Filharmónia vezetőivel elég szoros szakmai diskurzusba, együtt gondolkodásba kezdtünk. Mindkét intézményben, a Kodály Filharmóniában és ott is van hivatásos énekkar a zenekar mellett, és minden jel arra mutat, hogy a következő időszakban a két intézménynek sokkal több lesz a közös pontja, mint korábban volt. Ennek a kontextusában megyünk most Nagyváradra, és ismét nagyon várjuk. Mondhatni rendszeresen meg szoktunk itt jelenni, ugyanakkor nagyobb rendezvényeken, például a Festum Varadinumon is rendszerint fellépünk, és a színházban is játszottunk már például operát. Ez fordítva is igaz, a nagyváradi zenekar is gyakran jön Debrecenbe. Hosszú sorozat újabb eleme tehát ez a koncert, amelynek a programja számomra személyesen nagyon különleges, és a közönség is biztosan értékelni fogja.

Milyen szerepe lehet a kultúrának, az alkotásnak most, amikor a szomszédban háború dúl? Szabad-e egyáltalán játszani, amikor nem messze tőlünk ilyen szörnyűségek történnek?

Sőt, egyre jobban kell játszani, egyre több pozitív energiát közvetítve. Ne mondjunk le arról, hogy ezek az energiák és pozitív attitűdök létezzenek, mert ha már ez sincs, akkor mibe kapaszkodunk? Ezek a nagy művek, a művészet csúcsteljesítményei, amelyek ezen a koncerten is elhangzanak, a viszonyítási pontjaink. Megmutatják, hogy mi a szép és mi a jó. És nekünk az a csodálatos feladat adatik meg, hogy ezeket képviselhetjük. Ez a dolgunk a művészetben. És ezt minden eddiginél erősebben kell tennünk.

Lejegyezte: Bozsódi-Nagy Orsolya