Évforduló

Koszorúzással egybekötött rövid főhajtással emlékezett meg a Szigligeti Társulat névadójáról, Szigligeti Edéről, aki 204 évvel ezelőtt, 1814. március 8-án Nagyváradon, Szathmáry József néven látta meg a napvilágot. 

"Nem volt sokáig színész, de hasznára vált, hogy gyakorlatból ismeri a színpadot. Hanem amint 1837-ben megalakult a Pesti Magyar Színház, amelyet nemsokára már Nemzeti Színháznak hívnak, ő lett a titkára, később rendezője és dramaturgja, azután főrendezője, majd művészeti vezetője, végül igazgatója. Hatvannégy éves korában bekövetkezett halálakor már negyvenegy éve szolgálta a Nemzeti Színházat.

A reformkortól a kiegyezésig ő jelentette az állandóságot. A reformkor éveiben a divatos romantikus történelmi drámák mellett részben, de csak részben, külföldi példák alapján, ő teremti meg a népszínművet, a musical comedy korai magyar változatát. A Szökött katonában a kijátszott nép panasza szólal meg. És legjobb korai művében, az 1847-ben bemutatott Csikósban, ebben az énekes bűnügyi drámában a nép igazul meg gonosz urai ellenében. A Csikósban szinte már 1848 forradalmi hangja szólal meg a színpadról."

(Hegedüs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka)

Majdnem félszázadig tartó drámaírói pályáján több mint 100 eredeti darabot írt, melyekben a meseszövés rendkívül változatos leleményű, a technika egészen modern volt s mindig hatásos. Műveinek jó része máig sem jelent meg, színházi rendezőpéldányokban és súgópéldányokban várja, hogy végre akadjon, aki felméri az óriási életmű egészét, s végre sajtó alá rendezzen egy olyan válogatott kiadást, amely megilletné Szigligetit, hiszen erényei folytán, hibáival együtt drámatörténetünk egyik főszereplője.