Búcsú Rácz Maritól

Július 31-én, hajnalban búcsúzott a földi élettől Rácz Mari színésznő, a Szigligeti Társulat egykori tagja. Aznap Petőfi Sándor halálának évfordulójára is emlékeztünk. ..

Keresek-kutakodok emlékezetemben, hiszen már évek óta nem játszottunk együtt. Látom magam előtt fiatal, élettől duzzadó alakját, amint megérkezik a társulathoz 1987-ben. Első szerepe Németh László Papucshős című darabjában volt, Violát alakította szép sikerrel. Még abban az évadban három karakterszerepet játszott egyazon darabban, az Imádok férjhez menni című Sommerset Maugham-műben. A következő évadban többek között az Óz, a nagy varázsló című mese-musicalben tűnt ki, Totot, a hűséges kiskutyát játszotta. A gyerekek imádták és ő ezt a sikerélményt vitte magával a hétköznapokba is. Hiszen a színész legfőbb óhaja, hogy észrevegyék, hogy beszéljenek róla, emlékezzenek színpadi életére.

A karakter-formálás volt az erőssége, szerette a különböző figurákat egymástól jól megkülönböztetett módon megjeleníteni, egyéni ízt és színt adva a színpadi alakoknak, s ezáltal hús-vér emberré varázsolni őket. A ’90-es években sok lehetősége volt karakterszínészként kisebb vagy nagyobb szerepben megcsillogtatni tehetségét. Hiszen a karakterszínész ritkán játszik címszerepet, hősöket; számára az adott darab sokszínűségének, mint feladatnak a megvalósítása hárul. Sokkal nehezebb a karakterszínészi alakítás, hiszen apró villanásokban, rövidebb jelenetekben kell maradandót teremtenie. És Rácz Marinak ez sikerült. Csak néhány előadáscím a sok közül: Róka meg a szőlő, Nem félünk a farkastól, Tokaji aszú, Eltörött a hegedűm, Egy csók és más semmi, Hegedűs a háztetőn, Furcsa pár, Nem élhetek muzsikaszó nélkül, Képzeld, beteg!

Sajátos, fanyar humora, kissé rekedtes hangja, érdekes alkata sok-sok
szerepet töltött meg élettel a nagyváradi színpadon. Aztán az utóbbi időkben ritkábban láttam, mígnem jött a megrendítő hír elhunytáról. Betegségéről nem beszélt, talán csak legszűkebb családi-baráti köre tudta. Ő mindig az életet választotta, a lüktető, sokszínű, a költő szavaival a „búval és örömmel fűszerezett” világban érezte jól magát.

Kedves, szeretett Rácz Mari, ki most az égi mezőkön keresed az eltávozott kollégáidat, akik bizony számosan vannak már az örök társulatnál, pillants le néha szeretett városodra, hajdani színésztársaidra s a nehéz percekben bíztass bennünket. Testi mivoltodban búcsúztál el csupán tőlünk. Mi, akik hiszünk a keresztényi örök élet igazságában, hisszük, hogy lelked, szellemed tovább él, s valahányszor emlékezünk Reád, te majd odaátról egy csöppnyi békét küldesz az itt-maradottaknak.

Nyugodj békében, Rácz Mari!


Kiss Törék Ildikó