A VILÁGCIRKUSZ premierje a Szigligeti Színházban

Május 16-án, pénteken 19 órától mutatja be a Szigligeti Színház A VILÁGCIRKUSZ című előadást a Nagyvárad Táncegyüttes és a Szigligeti Társulat közös produkciójaként Juronics Tamás Kossuth-díjas koreográfus rendezésében. Az ősbemutató kapcsán tartottak sajtótájékoztatót szerdán a nagyváradi színházban az alkotók, illetve az intézmény vezetői.

Czvikker Katalin főigazgató örömét fejezte ki, hogy egy ilyen kiváló művészt sikerült Váradra elhívni, mint Juronics Tamás. Mint mondta, bepillantott néhányszor a próbákra, s meglátása szerint nagy összhang volt a rendező-koreográfus és a színészek, táncosok között.

A Nagyvárad Táncegyüttes vezetője, Dimény Levente szerint már rég megérett az idő arra, hogy a Táncegyüttes és a Szigligeti Társulat egy közös előadást hozzon létre, hiszen, annak ellenére, hogy a Táncegyüttes tagjai gyakran közreműködnek az előadásokban tánckarként, egy, a mostanihoz hasonló koprodukció ezidáig váratott magára. Szabó K. István, a Szigligeti Társulat művészeti igazgatója nagy vonalakban ismertette, hogyan is jött létre az előadás: az alapjául szolgáló regényre, Nagy Dániel Cirkusz című művére Dimény Levente talált rá. Ez egy tudatos kutatómunka eredménye, hiszen az első világháború kitörésének 100. évfordulójára egy tematikus előadás létrehozása volt a cél. A Cirkusz egy fantasztikus kisregény, egy amolyan szürreális vízió a háború borzalmairól. A regényből végül Bodolay Géza írt színpadi változatot Juronics Tamás kérésére, aki hozzátette, hogy Bodolayval már 15 éve dolgoznak együtt, de eddig leginkább olyan felállásban, hogy Bodolay rendezőként, ő pedig koreográfusként vett részt egy-egy előadás létrehozásában. A próbafolyamatról szót ejtve kifejtette: nehéz feladatnak bizonyult a regény, illetve a darab képi világát lefordítani elsődlegesen a tánc nyelvére. Nagy fejtörést okozott a megfelelő zenemű kiválasztása is, végül Mozart Requiemjére esett a választás, amely, megfogalmazása szerint, egy új dimenzióba emeli a történetet. Juronics szerint egy kiváló szereposztást sikerült kialakítani, külön kiemelte Dobos Imrét, aki Istent alakítja az előadásban, és aki, meglátása szerint, fantasztikusan oldja meg a feladatot. Megemlítette még két alkotótársát, a díszlet- és jelmeztervező Bianca Imelda Jeremiast, illetve Stadler Ferenc világítástervezőt, velük szintén régi a munkakapcsolata, s mindketten kitűnő munkát végeztek ezúttal is.

Juronics Tamás végül még arról beszélt, hogy ő alapvetően koreográfus, így az előadás szöveges részei is ekként kezelte, úgymond megkoreografálta. Mint mondta, bár ő is a néptánctól indult, alapvetően a kortárs tánc, a modern balett határozta meg a pályáját, a mostani előadás kapcsán pedig egy olyan mozgásrendszert szeretett volna találni, amely „egyben tartja a darabot”, illetve az eddig alapvetően néptánc profilú táncegyüttes munkájához is hozzá tud járulni.