Hírarchívum / Szigligeti Társulat 2025.05.14
Lufiszilva
írta: Jézsó Melissza
Semmi. Semminek nincs értelme. A semminek nincs értelme.
Ez a fontos dolgok halmaza:
Egy ujjperc, egy szűzhártya, a haja.
Mit ér az egész? Mit ér, ha már nincs?
Fára kötött piros cipő. Fura szúnyog oldalt.
Árnyékban egy nő beszél. A lufiszilva loccsan.
A semminek nincs értelme, de legalább koppant…
Pierre Anton egy nap kijelenti, hogy az életnek nincs értelme, és kisétál az osztályteremből. Egy szilvafára mászik, onnan osztja a nézeteit, és dobálja szilvával az éppen elhaladókat. Az osztálytársai attól vezérelve, hogy igaza lehet, be akarják neki bizonyítani az ellenkezőjét. Elkezdik gyűjteni a Fontos Dolgok Halmát, kezdetben csak egy karóra, egy nyaklánc, régi képek kerülnek a halomba. Ahogy a kamaszok belesodródnak ebbe az örvénybe, és egyre jobban be akarják bizonyítani egymásnak, maguknak, Pierrenek, hogy vannak lényeges dolgok az életben, egyre drasztikusabb dolgokat kérnek egymástól, és a fiatalok csak adnak és adnak. Hiába az egész, a halom elnyel mindent, ami fontos volt. És utána mi marad?
Ezt a nehéz témát, ami jelentősen igényli, hogy aztán még foglalkozzunk vele, egy közel két órás feldolgozó foglalkozás követte, önismerettel, hatalmi viszonyok kérdéseire koncentrálva.
