Miske László a Szigligeti Színház örökös tagja

A nagyváradi magyar színjátszás egyik fénykorának vezető színészével – ahogy a róla szóló kötet bemutatójának vendégei megfogalmazták –, Miske Lászlóval készült beszélgetőkönyv bemutatójára került sor szeptember 18-án, a színművész születésnapján a Szigligeti Színház páholyelőcsarnokában. A Jászai-díjas színművésznek ugyanakkor Örökös Tag címet adományozott a színház vezetősége.

A kötet bemutatóján Miske László, illetve a szerző, Molnár Judit mellett részt vett Kántor Lajos irodalomtörténész, szerkesztő, Kötő József színháztörténész, valamint Hajdu Géza színművész. Kántor Lajos a Komp-Press kiadó Prospero-sorozatáról beszélt, kifejtette, nem is szándékukban újabb kötetet megjelentetni a sorozatban, de a Miske-kötet meggyőzte a kiadó vezetőit, hogy érdemes folytatni. Molnár Judit kiemelte, nagyszerű volt a közös munka a színművésszel, hiszen régi barátok ők ketten, így már az első pillanatban megtalálták a közös hangot. A kötet előszavát Kötő József kolozsvári színháztörténész írta, aki elmondta, együtt kezdték a színházi pályát Miske Lászlóval, aki néhány évig a kolozsvári színházban is játszott, a nagyváradi színházban pedig már pályakezdőként is nagy szerepeket bíztak rá. Az est főszereplője, Miske László kifejtette, megtisztelő ez a sok dicséret, amit kapott. A nagyváradi színházban eltöltött időszakából kiemelte a Szabó József (Ódzsa) rendezővel való közös munkát, mint mondta, rengeteget tanult tőle, ugyanakkor sokszor éjszakákon keresztül vitatkoztak egymással a Körös partján. Beszélt a lelkészi és a színészi hivatáshoz való viszonyáról is, hiszen teológiát végzett és néhány évig a lelkészként tevékenykedett, ezt követően felvételizett a színművészeti főiskolára.

A könyvbemutatót követően Hajdu Géza színművész olvasta fel az Örökös Tag cím odaítélése alkalmából írt laudációt, Czvikker Katalin, a Szigligeti Színház főigazgatója pedig az ezt tanúsító oklevelet adta át a színművésznek, akinek a portréját ünnepélyesen elhelyezték a színház folyosójának a falán. A főigazgató még felolvasta Gáspárik Attila színművész, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház igazgatója Miske Lászlónak írt levelét is, amelyet alább olvashatnak.

Tisztelt Művész úr, kedves Laci!

Örömmel és meglepődve értesültem arról, hogy nemsokára „könyvalakban” is megjelensz. Örülök, hiszen az ember minden jó könyvnek örül. Viszont meglepett, hogy csak most. Több színházra való szerep után, több ezer színpadon töltött este után, hogyhogy csak most? Ha egy láthatatlan kéz összeragasztaná azokat a tapsokat, amelyeket te kaptál, évekig folyamatosan dübörögne a taps…

Szóval, kedves Laci, régóta nem beszéltünk… Utoljára 1984 nyarán, a szovátai tóban köszöntem rád, amikor bemutatkoztam, és elmondtam, hogy bejutottam a színire. A két bejutott közül én vagyok az egyik. Megszólítottalak, mert a „leghibásabbak” közé tartozol azért, hogy ezt a pályát választottam. Kb. hároméves koromban voltam először színházban, te valami tűzoltót játszottál és a nézőtéren rohangáltál, talán Balla Miklóssal. Amit akkor megéltem, azt a színházi érzést keresem, kutatom, lassan-lassan negyvenöt éve. Azt a bizsergést, a felemelkedő függöny szelét, amelyik egy érdekes illatot fúj a nézőtérre. Aztán láttam, igaz nem értettem, Az ember tragédiáját, az Ifjú W.-t, és a Tangót és a Deficitet (vagy hússzor), a Káin és Ábelt, majd Kolozsváron a Buszmegállót… Ezek jutnak eszembe hirtelen. Az egyik Deficit előadáson az első sorba szólt a jegyem, és amikor a színpadon letépted magadról az inget, a zsebéből kirepült az öngyújtó, egyenesen a szemembe. Eltettem, és szünetben bevittem az öltöződbe. Megköszönted. Azóta is keresem azt az érzést, amelyet a személyes találkozásunkkor átéltem. Locsogok, pedig csak azt akartam mondani, hogy köszi mindent, talán egyszer összefutunk… Tudod, én Marosvásárhelyen élek, azzal foglalkozom, amit szeretek, és soha sem bántam meg, hogy valamiképpen követni próbáltalak.

Sok olvasót kívánok a könyvedhez, és még sok sikert! Bocs, hogy letegeztelek, de te ajánlottad fel, tudod, ott, a Medve-tóban, 1984 nyarán.

Tisztelettel:

Gáspárik Attila

Marosvásárhely, 2013. szeptember 17.

Laudáció

Miske László

Jászai Mari-díjas színművésznek a nagyváradi Szigligeti Színház által adományozott

ÖRÖKÖS TAG

cím elnyerése alkalmából

Mint a sima vizű tó közepébe dobott kő, zavarta meg a váradi színjátszás egyhangúságát az 1966-ban szerződtetett fiatal színész, Miske László. Neve rövid időn belül ismertté vált nemcsak a közönség, hanem a szakma körében is. Nagy színészegyéniségek uralták akkortájt Szigligeti Házának deszkáit. Ezzel együtt, de lehet, hogy éppen ezért, fiatal színészünk hamar az élre tört. Egymás után játszotta a nagyszerű szerepeket. Nem csak az alkatilag hozzá közel álló drámai hősöket, de karakterszerepeket, vígjátéki figurákat sőt, zenés szerepeket is. A legtöbbet foglalkoztatott színész lett. Neve fogalom volt nem csak Nagyváradon, Biharban, de Erdély szerte is. A kritika legtöbbször elismerően nyilatkozott alakításairól. Huszonhat év adatott meg Nagyváradnak Miske László tehetségéből.

Ezalatt az idő alatt meghatározó egyéniségévé vált a színháznak. Stílust és arculatot teremtett. Neve eggyé vált a színházzal. A kollégák is elismerték, és szerették. Bízni lehetett színpadi érzékében és tehetségében. Olyan nagyszerű szerepek fémjelzik váradi művészetét, mint a Csongor, Liliom, Budai Nagy Antal, Szakhmáry Zoltán (Úri muri), Balázs (Nem élhetek muzsikaszó nélkül), Starbuck (Az esőhozó ember), Eddie Carbone (Pillantás a hídról), Asztrov (Ványa bácsi), Bromden, az indián (Kakukkfészek), vagy a szerepek szerepe: Ádám, Az ember tragédiájából. De volt Góré is a Stílbútor és fakeresztben, Igazgató A bosszúálló kapusban, Felméri Kázmér a Napos oldalban, Paál Károly a Döglött aknákban, Bohóc a Szomorú angyalokban, Prédikás a Vidám siratóban. A felsorolás nem lehet teljes, szubjektív, mind a 85 szerepet nem lehet felsorolni, maga a laudáció műfaja sem engedné meg. Mindez csak emlékezés Miske László szűkre szabott váradi színházi tevékenységére. Lázongó természete, a mindig újat akarás, a mindig újat keresés belső motorja hajtotta. Úgy érezte, Váradon már nem tud újat mondani, ezért állt tovább.

Mi, ittmaradottak nagyon hálásak vagyunk Miske László 26 éves művészi munkájáért, mellyel öregbítette a Szigligeti Színház hírnevét, meghatározta helyét az erdélyi színjátszás palettáján. Ezt a munkát szeretnénk most megköszönni. Hálánk és tiszteletünk jelének legyen az ÖRÖKÖS TAG cím a megpecsételése. Isten éltesse Miske Lászlót! Erőt kívánunk neki művészi munkája folytatásához!

Hajdu Géza színművész

Nagyvárad, 2013. szeptember 18.