Köztársaság – Kortárs darab a váradi színpadon

Szálinger Balázs Köztársaság című drámája 2012-ben elnyerte a Színházi Dramaturgok Céhe legjobb magyar drámának járó díját. A darabot Telihay Péter állította színpadra a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színházban. Az előadást most a nagyváradi közönség is megtekintheti május 14-én, kedden 19 órakor a Szigligeti Színházban. Jegyeket a színház pénztárában lehet váltani keddtől péntekig 11-13 és 17-19 óra között. Jegyárak: 30 (központi páholyok), 25 (oldalpáholyok), 20 (zsöllye) és 10 lej (erkély).

Szálinger Balázs Keszthelyen született 1978. augusztus elsején, ott végezte a középiskolát. Budapesten az ELTE-n művelődésszervezői, a Károli Gáspár Református Egyetemen jogász szakra járt. 2000-2001-ben újságírói tanulmányúton Nagyváradon tartózkodott, egy ideig Kolozsváron élt. Részlet egy, a Hvg-ben megjelent interjúból: „'Gyüttmentként nőttem fel' - állítja magáról a József Attila-díjas költő. A kérdésre, miért tartják sokan erdélyi költőnek, noha Keszthelyen született, Alsópáhokon nőtt fel és Budapesten él, Szálinger Balázs úgy felelt: 'Az első két verseskötetem kolozsvári megjelenésekor kicsit rájátszottunk erre a látszatra. A fülszövegbe csak a születési dátumomat írtuk be, a helyet nem. De tényleg ott lettem költő, ott tanultam meg a verstant, még a kortárs magyar irodalmat is Orbán János Déneséken átszűrve ismertem meg. Itthon joghallgató voltam, jóval jövedelmezőbb szakmára készültem, barátaim az egyetemről kerültek ki, és nem irodalmi körökből.'

Szálinger Balázs (fotó: Litera.hu)

Telihay Péter rendező az Uh.ro hírportálnak adott interjújában arról beszélt, miért fontos neki, hogy minél több kortárs magyar szöveget állítsanak színpadra: „Érzésem szerint a mai színházkultúra hanyatlik. Ahhoz, hogy ez leálljon, lefékeződjön, fontos, hogy új, friss, mai szövegek szülessenek, amelyeket mai magyar színészek adnak elő. Ez, félreértés ne essék, nem egy politikai üzenet, hanem az én személyes ambícióm. E mögött nincs politika. Pusztán csak az, hogy minden színházkultúra akkor virágzott, amikor kortárs szerzők – és most használtam a szót, amit nem szeretek – ellátták szövegekkel. Lehet, hogy ezeknek a daraboknak egy jó része a feledésbe vész. De most kell, szükség van rá.”

 

Telihay Péter (fotó: Uh.ro)