Káprázatos gyermekek színházi kalandja

A Színház az iskolában, iskola a színházban elnevezésű program keretében megvalósuló Álmok című diákelőadás apropóján tartottak sajtótájékoztatót hétfőn a Szigligeti Színház vezetői, illetve a programban részt vevő színművészek.

 

Czvikker Katalin főigazgató elöljáróban elmondta, hogy a színház világnapjára (március 27-ére) időzített előadás már a második állomása a teátrum iskolaprogramjának, hiszen az elmúlt évben a Csongor és Tündét dolgozták fel sajátságosan a diákcsoportok, s egy közös előadás keretében mutatták be jeleneteiket a magyar kultúra napján. Idén a váradi középiskolások mellett a Partiumi Keresztény Egyetem diákjai is bekapcsolódtak a színházi programba, jövőre pedig a Nagyváradi Állami Egyetemen tanulókat is bevonnák, erre vonatkozóan már elkezdődtek az egyeztetések. Szabó K. István művészeti igazgató arra tért ki, hogy senki ne számítson egy hagyományos értelemben vett előadásra, inkább 18 etűdből álló jelenetsorra egymástól teljesen eltérő elképzelésekkel. Ami esetleg egységbe rendezheti a jeleneteket, az a diákok egymással rímelő gondolatai a világról, a feszültségekkel teli korról, amelyben élnek, a konfliktushelyzetek feldolgozása. Semmiképp sem rajzolódik majd ki egy történet, az írott szövegek inkább csak ürügyként szolgálnak arra, hogy a diákok a saját gondolataikat, érzéseiket fogalmazzák meg.

A diákokkal foglalkozó színművészek a tapasztalataikról beszéltek, amelyeket a közös munka – néha játék – során szereztek. Pitz Melinda számára az volt az érdekes, hogy miként fejlődtek a fiatalok a próbák során, hogyan tanultak meg „színházszerűen” gondolkodni. Szotyori József szerint emberileg is sokat fejlődtek a diákok: az improvizációk során megmutatkozott, hogy mennyire különböző személyiségek, egymás végletei, a próbafolyamat során viszont mégis sikerült egymáshoz közelebb kerülniük, emberi kapcsolatokat kialakítaniuk, a kezdeti zárkózottság, elfojtott düh helyett inkább egyfajta csapatszellem kialakulása volt jellemző. Ababi Csilla csopotjába művészeti képzésben részt vevő diákok is kerültek, az ő esetükben a másfajta művészi eszközök használatára való rácsodálkozás volt a szembetűnő. A jelenetek alapjául szolgáló darab – Karinthy Ferenc: Gellérthegyi álmok – témáját, a háborút a diákok sajátosan értelmezték, hiszen az ő háborújuk egészen más jellegű: ők a mindenféle rendszernek való megfelelés ellen harcolnak. Csatlós Lóránt már bizonyos színházi tapasztalattal bíró gyerekekkel dolgozott, hiszen néhányan már a Csongor és Tündében is részt vettek. Egyesek túlzott magabiztossággal vágtak neki a próbáknak, ezt le kellett bontani és a még tapasztalatlanabbakkal együtt egy homogén csapattá kovácsolni őket. Varga Balázs szerint nagyon fontos korban vannak ezek a fiatalok, hiszen most dől el, kik lesznek, ugyanakkor most romolhat el minden. Ezért most minden tettük, gesztusuk hatványozott jelentőséggel bír, hisz egyéniségük kiforrásában fontos szerepet játszik. Kocsis Gyula is azt tartotta fontosnak, hogy a közös munka során a fiatalok zárkózottságát feloldják, önmagukat felfedezzék, s rájöjjenek, hogy amire képtelennek tartották magukat, mégis meg tudják csinálni. Hunyadi István szerint a diákjai káprázatos gyermekek, kiváló egyéni képességekkel, ugyanakkor emiatt nehéz volt csapattá kovácsolni őket, és elfogadtatni velük, hogy ezúttal más úton haladnak, mint az elmúlt évben, de épp ezáltal gadagabbá válnak, hiszen új dolgokat fedeznek fel. Faragó Zénó egyetemista csoportot irányított, Örkény-egyperceseket dolgoztak fel, ők a szöveg közös olvasásával, értelmezésével kezdték a próbafolyamatot, és olyan gondolatokat próbáltak megragadni, amelyek őket is érintik, érdeklik. Tóth Tünde saját maga számára is fontos tapasztalatokat szerzett a diákkokal való közös munka során, ugyanakkor rádöbbent, hogy adott pillanatban a színházról alkotott sziklaszilárd elképzelései darabokra hullnak. Kiemelte, hogy a diákokra nem lehet ráerőltetni semmit, hiszen hiába dolgoztak egy-egy ötleten tudatosan, végül mégsem működött, máskor viszont magától megszületett a színházi pillanat. Pál Hunor bevallássa szerint nehéz időszak áll mögöttük, hisz eleinte nem tudtak mit kezdeni a szöveggel, amit kaptak, a háború fogalma semmit sem mondott a diákoknak, így megpróbálták átértelmezni azt. A színművészt meglepte, hogy a fiatalok milyen tudatosan, szinte makacsul kiállnak véleményük mellett, ami némi bonyodalmat is okozott a próbák során, de végül épp ebből merítettek új energiákat.