Ti írtátok: Bányavakság 2.

írta: Seres Aletta-Anett, Többnyelvűség és multikulturalitás mesteri szak, I. év, Partiumi Keresztény Egyetem

Székely Csaba Bányavakság című tragikomédiája, a Bánya-trilógia második darabja, ismét látható volt a nagyváradi Szigligeti Színház Transilvania Színpadán. Bár nem premierként került színre, a május 22-i előadás lendületessége és naprakészsége ismételten bizonyította: ez a mű nem veszít erejéből. Hunyadi István rendezése, valamint a Szigligeti Társulat koncentrált és hiteles játéka lehetőséget adott arra, hogy a közönség újra szembenézzen a kis közösségeken belüli feszültségek, valamint a hatalom működésének kérdéseivel.

A Bányavakság nem kertel: fontos kérdéseket vet fel, néha kényelmetlenül közelről, és pontos képet ad arról, hogyan repedeznek meg az emberi kapcsolatok egy kis faluban, különösen, és különösen akkor, ha a hatalomért is folyik a harc.  A május 22-i előadás is megerősítette, hogy ez a darab nem veszít az erejéből – sőt, mintha egyre aktuálisabb lenne.

A mű egyik legnagyobb erőssége, hogy egyszerre tud szórakoztatni és mély témákat érinteni. A tragikus eseményeket több alkalommal is a groteszk humor segítségével mutatja be, ettől, ha lehet még elgondolkodtatóbbá válik a darab. Kritizálja a román – magyar ellenségeskedést: a román rendőr megjelenésével, Florin Popescu karakterén keresztül – aki töri ugyan a magyart, de nehezen kiismerhető a viszonya a magyar közösséggel – a darab a nemzetiségi feszültségek mélyebb rétegeit is megmutatja. Emellett finoman utal a mai politikai valóságra is, így a történet nemcsak időtlen, de naprakész is.

A cselekmény sok fordulatot tartalmaz, ami végig izgalmassá tette az előadást. Mindig történt valami váratlan, amitől a néző egy pillanatra sem unatkozott. A rendőr karaktere különösen emlékezetes volt – az őt alakító színész különösen emlékezetes alakítást nyújtott – karaktere egyszerre volt határozott és árnyalt, minden megszólalása súlyt kapott. A többi szereplő is nagyszerűen formálta meg karakterét: érzékletesen mutatták be a szereplők belső vívódásait, problémáit és kapcsolati dinamikáit.

Az előadás egyik különleges eleme volt, hogy néha közvetlenül a közönséghez szóltak, ezzel bevonva őket is a történetbe. Ez nemcsak játékosságot vitt a darabba, hanem közelebb is hozta a nézőkhöz az elhangzó kérdéseket – érezhetővé vált, hogy ezek nem csak egy fiktív világ problémái, hanem a miénk is.

Ez az előadás jól mutatta meg, miért is érdemes újra és újra színpadra vinni a Bányavakságot: mert egyszerre szórakoztató, elgondolkodtató, és nagyon is közel áll hozzánk – mind emberi, mind társadalmi szempontból.