A Magyarosaurus Dacus alkotóitól kérdeztek nézőink

Gianina Cărbunariu író-rendező, Boros Kinga fordító-dramaturg, illetve a színészcsapat többsége is jelen volt szombat délután a Magyarosaurus Dacus című előadásunkat követő közönségtalálkozón. A szép számú közönségben román és magyar tannyelvű iskolák diákjai, színikritikusok, sőt, az erdélyi magyar paleontológustársadalom négy képviselője is helyet foglalt.

Az elhangzott kérdések között felmerültek az előadásban megjelenő epizódok egyike-másika által felvetett témák, illetve a produkció létrejöttének folyamatára is kíváncsiak voltak a résztvevők. Gianina Cărbunariu szívesen mesélt a szöveg összeállításáról, amely hónapokkal a bemutató kitűzött időpontja előtt kezdődött el, mégpedig a Nopcsa Ferenc báróról rendelkezésre álló vaskos feljegyzések, monográfiák és újságcikkek, illetve Nopcsa saját emlékiratainak tanulmányozásával. Mint kiderült, nemcsak maga a koncepció, hanem még Irina Moscu díszletei is a végleges szöveg megszületése előtt készen voltak, hiszen a szövegkönyv szinte az utolsó pillanatig alakult, csiszolódott. Hozzátette: bár a szöveg szerzője ő maga, van olyan rész, például a nyitójelenet, amely teljes egészében a korabeli újságokban megjelent anyagokból vált színpadi szöveggé.

A jelen lévők közül néhányan arra kérdeztek rá, miért tartották fontosnak az alkotók, hogy Nopcsa antiszemitizmusát is belefoglalják az előadásba. Cărbunariu válaszképpen kifejtette: bár ez a 20. század Európájának egyik legsötétebb szégyenfoltja, az antiszemitizmus Nopcsa személyiségének része, éppúgy, mint a paleontológia terén elért sikerei vagy épp az albán nép iránti vonzalma, ezért ezt sem hagyhatta ki a komplex jellemrajzból. A teremben jelen lévő őslénykutatók Nopcsa paleontológiai tevékenységéből szerettek volna többet látni, ugyanakkor megjegyezték: sok olyasmi derült ki számukra az előadásból, amelyet mindeddig ők sem tudtak a Magyarosaurus Dacus felfedezőjéről. Egy Bihar megyei iskoláscsoport vezető tanára köszönetét fejezte ki az alkotóknak, amiért a fiatalok számára is érthető módon fogalmaztak meg összetett és súlyos társadalmi kérdéseket. Érkezett ugyanakkor kérdés a produkció élőben játszott zenéjével kapcsolatban is, amely Trabalka Cecília színművész munkája. A színészek arról beszéltek, mennyire szokatlan volt számukra Cărbunariu munkamódszere, hiszen ők általában meglévő szövegen dolgoznak, ugyanakkor a közönség részéről érkező pozitív megerősítés sokat jelent nekik. Az is kiderült, hogy erdélyi dinoszaurusznak lenni nemcsak átvitt értelemben nehéz, hiszen az őshüllő-mozgások és testtartások gyakorlása fizikai értelemben is kihívást jelentett a próbafolyamat alatt.

A jó hangulatú beszélgetés nagyjából egy órát tartott. Az előadást legközelebb február 18-án, majd március 4-én láthatja a váradi közönség.

 

Fotó: Vígh László Miklós