Hírarchívum / Szigligeti Társulat


Hírarchívum / Szigligeti Társulat 2022.09.28

„A gaz lehúz, altat, befed” – interjú Telihay Péter rendezővel

Tamási Áron Csalóka szivárvány című színműve nyitja a Szigligeti Színház bemutatóinak sorát a 2022/2023-as évadban. Az október 7-én, pénteken 19 órától bemutatandó előadást Telihay Péter rendezi, akivel az alábbiakban olvashatnak interjút.

 Nem először dolgozol a Szigligeti Társulattal, legutóbb egy nagyon szép és nagyszabású Hamletet köszönhettünk neked. Milyen érzésekkel térsz vissza most?

Nagyon élveztem a közös munkát. Hosszú próbafolyamat volt, de a színház mindent megadott hozzá, hogy úgy készüljön el, ahogy elképzeltük, másfelől pedig nagyon erős impresszióim voltak a társulatról. Külön öröm, hogy mennyire kreatív volt az egész próbaidőszak, és nagyszerű színészeket, tehetséges embereket fedeztem fel. Külön ki kell emelnem az egyik legfőbb partneremet, Vajda Zolit, aki nélkül az az előadás technikailag nem mehetett volna le ezen a színvonalon. Zoli ebben elképesztően széles műveltséggel, kulturáltsággal volt jelen, nemcsak technikailag, hanem az egészet lényegileg látta át, és ez nagyon nagy segítséget jelentett nekem. Így számomra a Hamlet nemcsak kellemes, hanem kifejezetten revelatív élmény volt, nemcsak a darab miatt, hanem Hunor (a Hamletet alakító Sebestyén Hunor – szerk. megj.) miatt is, akit nagyon megszerettem, és egy nagyon mélyen, bonyolultan gondolkodó srácot ismertem meg benne. Néhányukról most azért nem beszélek, mert régebben is ismertem őket, ilyen például Tóth Tünde és Dimény Levente. Nagyon nagy felfedezés volt Trabalka Cili, de valójában bárkit említhetnék. Így persze nagyon nagy örömmel jöttem vissza.

Hogyan történt a darabválasztás?

Novák Eszter azt kérte, hogy rendezzek valamit, de nem volt meghatározva, hogy mi legyen a projekt. Sok mindenen gondolkodtunk, végül aztán neki jutott eszébe, hogy Tamási Áron 125 éve született, és felvetette, mit szólnék hozzá, ha az ő egyik szövegét rendezném színpadra. Nos, a helyzet az, hogy én egy diósgyőri proligyerek vagyok. Erdélyi magyar közegben erdélyi magyar darabot rendezni, ami alapvetően folklorisztikus közegben játszódik… nos, igazából álmomban nem gondoltam volna, hogy valaha Tamási-darabot fogok színre vinni. De azt gondoltam, ne ijedjünk meg tőle: lehet, hogy pont abból születik majd valami, hogy egy diósgyőri proli és az itt születettek, akikhez közelebb áll Tamási világa, és sokkal többet tudnak róla, mint én, közösen hoznak létre egy produkciót. Tamásiról egyébiránt kevésbé tudott, hogy elég sok színdarabja van. Miután nekem dramaturgiai volt az első diplomám, néhányat már ismertem ezek közül, többek között a Csalóka szivárványt is. Emlékeztem, hogy a darab története nagyon megfogott annak idején. Zavarba ejtően modern a problémafelvetés és -kezelése, tökéletes a dramaturgiája – egészen meglepő, hogy honnan értett Tamási ennyire jól egy történet színpadi felépítéséhez, karakterrajzokhoz. Abszolút hibátlanul van megírva. Néha használ egyfajta műfolklorisztikus nyelvet, néhány szófordulat vagy kép erejéig, ezeknek az értelmezésében a színészek segítségét kértem, de egyébként maga a darab meghökkentően modern. Olyan problémát taglal, ami a jelenünk része. Nem politikai, hanem lételméleti kérdést, amely érdekes módon a Hamlethez is nagyon közel áll: ki vagyok én? Adott egy lehúzó közeg – mivel Ady városában vagyunk, ezt úgy is jellemezhetném, hogy „a gaz lehúz, altat, befed” –, és ebben van egy férfi, akinek nagyobb álmai vannak, mint amit ez a közeg megenged. Ezeket az álmait először a fiába vetíti, ám megérkezik egy nő ebbe a közegbe, egy másik, olyan világ hírnöke, ahová a férfi vágyik. Ezért 45 évesen úgy dönt, hogy megpróbálja elölről kezdeni az életét, egy másik alakban. Megpróbál tanult emberré válni, ami egész életében lenni szeretett volna, és eljutni egy olyan univerzumba, ami tőle nagyon távol áll. Ez azért is érdekes, mert magának Tamásinak is nagyon szoros az Amerikához fűződő viszonya. Amerika mint a nagy álom – ez a gondolat az egész Tamási-életműben markánsan jelen van. A Csalóka szivárványban is a férfi Amerikából kap egy levelet, dollármilliomossá, ugyanakkor egy másik alakban nagy tudóssá válik. A probléma csak annyi, hogy arra, amit szeretett volna megtudni, hogy ki is ő valójában, nem kap választ, vagy ha kap is, az a válasz nagyon tragikus. Ma, amikor az emberek a káoszból, az őket körülvevő bizonytalanságból, a saját életük sebezhetőségéből és ingatagságából nagyon gyakran menekülnek a spiritualizmushoz, kreálnak maguknak másik univerzumot azért, hogy az illúzióikat megalkossák, ez a darab kifejezetten aktuális. Hogyan tudunk kiszabadulni a szürke hétköznapokból és készíteni magunknak egy másik valóságot, amelyben, azt gondoljuk, a hétköznapjaink, kicsinyes konfliktusaink, piti gonoszságaink elfelejthetők és megszüntethetők? A darabból az derül ki, hogy ez nem megy, és amikor az ember ezzel szembesül, akkor egy olyan válságot él meg, ami az elméjére is visszahat, ahogy a Czintoséra is.

A címben megjelenő szivárványmotívumnak mi a jelentősége?

Azt a kérdést tettem fel magamnak, hogy mit éreztem akkor, amikor gyermekkoromban először szembesültem ezzel a természeti jelenséggel. Szerettem volna megfogni, odamenni hozzá, szinte megenni, de ez illúzió. Czintos, amikor azt mondja, hogy át akar menni a szivárvány alatt, azzal a lehetetlennel kísérletezik, hogy valóságossá tegyen egy illúziót. Mind a darabban, mind az előadásban konkrét módon is megjelenik a szivárvány: van egy gát, ahol zubog a víz, és ott, a zubogó felett, a vízpárában kialakul a szivárvány. Ez a dolog képszerűsége. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy a szivárvány biblikus elem is, az Istennel való szövetség szimbóluma. Bújtatottan, de ez a szövetségkeresés is ott van a darabban: valamilyen nagy szellemmel kézen fogva megváltoztatni az életünket. Ennek a darabnak ugyanis, minden hétköznapi valóságán túl, van egy szakrális-misztikus szintje. Maga a szivárvány mint illúzió ezt szinte generálja is. A klasszikus folklorisztikus rítusokat, szabályrendszereket ugyanakkor nagyon jól transzformálja színházi rítusokká.

Meg fog jelenni az előadásban a szerző jellegzetes humora?

Nagyon bízom benne, hogy igen. A második felvonáson magam is nagyon sokat nevetek a próbák alatt. Fontos, hogy bár ez a történet nem kifejezetten fölvillanyozó, van benne egyfajta szemtelenség, nem humor nélkül való, ahogy az életünk sem. A legtragikusabb pillanatokban is képesek vagyunk tüsszenteni egyet, és az egész helyzet emelkedettsége széttörik.

Az, hogy Csatlós Lóránt kapta a főszerepet, gyors vagy nehezebb döntés volt?

Gyors. Nem is gondolkodtam máson. Volt vele kapcsolatban egy nagyszerű élményem: a várban láttam valamelyik nyáron a Botos Bálint rendezte Főnixterv című előadásban, amelyben lenyűgözött a monológjával. Akkor azt gondoltam, hogy én ezzel az emberrel még dolgozni akarok. Mikor kiválasztottuk ezt a darabot, kézenfekvő volt, hogy ő fogja alakítani Czintost.

 

Lejegyezte: Bozsódi-Nagy Orsolya