Előadások / Szigligeti Társulat / 2022-2023

William Shakespeare

Tévedések vígjátéka

Vígjáték két részben

Forditó: Szász Imre

„Régi vígjátéki hagyományt dolgozott fel Shakespeare ebben a korai komédiájában: az ikertestvérek összetévesztésébõl fakadó félreértéseket.
Aphesus és Syracusa között viszály van, s aki az egyik háborúskodó fél területérõl a másikéra lép: halál fia. Így jár az öreg syracusai kalmár, Aegeon is, hacsak nem talál valakit, aki váltságot fizet érte. Elmeséli élete történetét. Hajótörést szenvedett még évekkel korábban, feleségét és egyik ikerfiát ikerszolgájával elvesztette, majd másik megmaradt ikerfia, ikerszolgájával együtt nekivágott a világnak, hogy megkeresse eltûnt testvérét, de õ sem tért vissza. Hallva történetét estig haladékot kap, hátha valaki megfizeti a váltságdíjat.
Éppen ekkor érkezik a városba a másik Antipholus, Dromio szolgájával. Mivel e városban lakik eltûntnek hitt ikertestvére is a félreértésekbõl állandó bonyodalom származik. Testvére felesége õt viszi haza a házába és szereti gyöngéden, míg az igazi férjet kidobják, mint õrültet. A szolgákat is állandóan összetévesztik, így örökké meglepõ parancsokat visznek-hoznak. Végül megoldódik a rejtély: a zárda ajtaja kitárul és a kilépõ fõnökasszony nem más, mint Aegeon eltûnt hitvese, s a két Antipholus is agymásra bámul, akárcsak a szolga Dromiók. Végül minden szerencsésen tisztázódik és boldogan ünneplik a szerencsés találkozást.” (Színházi Kalauz)

„A Hamlet, a Romeó és Júlia, a Macbeth, az Othello csúcsairól nézve Shakespeare életmûvében ez a korai vígjáték nem tartozik az irodalmilag legmegbecsültebb alkotások közé. A világ színpadain mégis állandóan mûsoron tartják, mert a közönség nem tud betelni vele. Pedig valójában semmicske történet ez, ráadásul ötletét a nagy drámaíró kölcsönvette Plautustól vagy mástól. Az író zseniális alakteremtõ képessége itt még csak nyomokban látszik, az a logikai biztonság, amelyet több száz éve csodál a világ, itt még halványan dereng. És mégis hiszem, hogy nem jut eszébe senkinek az összekuszálódott helyzetekben, hogy félreértés áldozatai lette. Hódít a darab és akik behódolnak, jól teszik. Annyi üdeség, báj, egészséges gondolat és játék szövi át, hogy el kell fogadni a játék szabályait. S aki ezt megteszi, jó két órára a reneszánsz életöröm hullámaiban fürödhet.” (Bakó Endre, Napló)

Az elõadás érdekessége, hogy mindkét Antipholust és mindkét Dromiot egyazon színész játszik (Varga Vilmos illetve Biluska Abbamária).
 


Szereplők:


Solinus, Ephesus hercege

Aegon, syracusai kereskedõ

Ephesusi Antipholus, Syracusai Antipholus

Ephesusi Dromio, Syracusai Dromio

Emilia, apácafõnöknõ

Emilia, apácafõnöknõ:

Mihály Katalin

Luciana, a húga

Luciana, a húga:

Rácz Mária

Szakácsnõ

Csip doktor

Angelo, aranymûves

Baltazár, kereskedõ

Kereskedõ

Antipholus hasonmása

Dromio hasonmása


Rendező:

Díszlet- és jelmeztervezõ:

Fõvilágosító:

Hangmester:

Maszkmester:

Bemutató: 1969.04.19