Émile Moreau – Boross Lajos

Szókimondó asszonyság (Madame Sans-Gêne)

Vígjáték két részben

Forditó: Bajomi Lázár Endre

„Sardou hõsnõjében tulajdonképpen két nõ személyiség-jegyei ötvözõdnek: az egyik Catherine Hubscher, a másik Therèse Figuer.
Catherine mosónõként dolgozott Párizsban, majd férjhez megy Lefebvre káplárhoz, a késõbbi marsallhoz. Intelligens volt és rokonszenves, aki mosónõ korából megõrzött zsargonjával szórakoztatta az udvart; színes beszédével, szókimondó, a dolgokat nevén nevezõ modorával viszont gyakorta zavarta az elõkelõsködõ alakokat. Therèse mint markotányosnõ az egyik ostromnál megismerte Napóleont. Részt vett számtalan ütközetben. Hadifogságba esett, majd miután visszatért Franciaországba, egy királypárti katonatiszt felesége lett. Mivel magatartása mindenben eltért a megszokottól, úgy viselkedett, mint egy katona, szájas volt és nem kímélte az ellenségeit, a Sans-Gêne nevet kapta.
Sardout szórakoztatta a két nõ élettörténete és talán egy kicsit büszke is volt erényeikre: becsület, igazságérzet, egyenes jellem, hûség, jóérzés, büszkeség, bátorság jellemezte õket. Belõlük teremtette meg azt a színes személyiséget, amely évtizedek múltán Madame Sans-Gêne-ként hódítva vonult be a világ majd-minden színpadára. De akár valóságos, akár képzeletbeli lett-légyen is Kata, a Sardou tolla révén megelevenedett hõsnõ tisztelettel lengeti meg Franciaország zászlaját mindazon nagyszerû nõk elõtt, akik harcolni és meghalni tudtak a barikádokon azért, hogy az eszme, amelyben hittek, valósággá váljék.” (Marietta Sadova, rendezõ)
Az elõadás zenés változatban került színpadra, a zenét Boross Lajos szerezte. Az elõadás Halasi Erzsébet színészi pályafutásának 25. évfordulójára készült, a színésznõ Kata szókimondó alakjával ünnepelte meg a jubileumot.
 

Szereplők:

Bemutató: 1987.06.13