Dumitru Solomon

Micsoda komédia, Molière úr!...

Játék két részben

Forditó: Kántor Erzsébet

„Ki ez a harmincöt éves átlag polgár, aki egy fõvárosi garzon lakója, és valahol egy könyvtárban dolgozik? Minden helyzetben becsületes, jelleme sziklaszilárd, és mindig jót akar, de mégsem alkalmas arra, hogy példaképet faragjunk belõle. Minden megnyilvánulása végtelenül szubjektív, sõt gyerekes, és gyakran téved. Az emberi gyöngeségek tárháza – hiú, passzív, olyan furcsa mûvész, aki bezárkózik a szobájába és könyvet ír Moliere Embergyûlölõjérõl. E mûvelt ember teljesen érthetetlen dolgokkal foglalkozik: játszik. Mégpedig nem játékokkal, hanem egy helyi hatalmasság idegeivel… Magára zúdítva rengeteg kellemetlenséget…” – Farkas István rendezõ

„A szerzõ darabkában erkölcsnemesítõ szándékkal mozgósítja a közönség ítéletét, egy nagymûveltségû értelmiségi esztéta és színikritikus valamint egy kereskedelmi vállalat vezetõjének konfliktusában késztet állásfoglalásra… - Bölöni Sándor, Fáklya

„A konfliktus akkor robban ki, amikor Oszmán, a mindenható vállalat fõnöke fejébe veszi, hogy drámákat ír, és ezekrõl kedvezõ véleményezést akar íratni a fõhõssel. Hõsünk megtagadja, erre a fõnök a részletre vásárolt bútorait mondvacsinált ürüggyel elviteti, egyszóval lehetetlenné teszi életét. A fõhõs, Axel azonban nem harcol igazáért. Nem tartja magához méltónak. Ez az önmaga felé fordulás jellemzõ rá a három nõi szereplõvel való kapcsolatában is…” - Horváth Sz. István, Utunk

 

 

Szereplők:

Bemutató: 1979.10.17