Előadások / Szigligeti Társulat / 2023-2024

Tudor Popescu

Múló szerelmek alkonyán

Színmû két részben

Forditó: Nagy Béla

„A Múló szerelmek alkonyán címû munkámat szigorúan politikai színmûnek tekintem… Egy politikai színmû mindig a közvetlen valóságra néz, de a «jövõbe» lát… Hõsöm, István a sorsa révén vélik egy olyan kor szimbólumává, amelyhez – érzi – eloldhatatlan szálakkal kötõdik. És ebben az eloldhatatlan kötelékben kell szomorúságának forrását keresnünk… István annak az egyénnek a drámáját éli, akin végzettesen túllépett az idõ, aki lemaradt valahol az idõ egy bizonyos szegmentumába kapaszkodva. De paradox módon, a lelke legmélyén nem is akarja utolérni az idõt… Korunkban a jóérzés az, amelynek talán lehetõsége lesz minden idõkre érvényes igazsággá válnia. Éppen ezért próbáltam meg egy olyan népi hõst teremteni, akinek legfõbb tulajdonsága a «jóérzés», amely az élet minden körülményei közepette is képes ellensúlyozni szélsõségeinket. Ebben a színmûben Tódor maga a megtestesült népi jóérzés, és a darab az õ révén hordozza magában a fénynek és a reménynek azt a szikráját, amelyet egyetlen mûvészi alkotás sem nélkülözhet!” (Tudor Popescu, a szerzõ)
„A szerzõ már nem ostoroz senkit, tükröket tart hõse elé, és ezek a tükrök a barátok, a társak, akiknek tudatában megpillanthatja, felfedezheti önmagát, megláthatja egykori és mai valóját. Ebbe a «tükörbe» tekintve, egyesek talán megértik az önmagukkal és felebarátaikkal szemben elkövetett hibákat, azokat, amelyeket az emberszeretet mechanikus, dogmatikus, melegség és emberség nélküli értelmezése okozott. Mások viszont arra a következtetésre jutnak, hogy bár hétköznapi emberek, akiket megtörtek az élet szenvedései, mégis erõsek és gyõzelmesek.” (Zoe Anghel-Stanca, rendezõ)
A darabot a Román Kommunista Párt megalakulása 65. évfordulójának tiszteletére mutatták be. Ezt az eseményt külön is feltüntették – az akkori idõk szigorú politikai követelményeinek megfelelõen - az elõadás plakátjára ráragasztva, csakhogy éppen a cím alá, mely így egy buzgó szolgálatos cenzornak szemet szúrt. Mert miként is lehet a pártot a múló szerelmek alkonyán ünnepelni?...
 


Szereplők:


Veronika

Zsuzsanna


Díszlet- és jelmeztervezõ:

Zenéjét összeállította:

Világosító:

Bemutató: 1986.04.16