Márai Sándor

Kaland

Színmû három felvonásban

Márai színpadi mûve valójában nem egy kalandról szól. Egy orvostanár és közvetlen környezetének tagjai, felesége, munkatársai egyetlen sûrített napban élik meg az életet és a közelgõ halált. Még pontosabban délután kettõtõl négyig! Az orvostanár, az ünnepelt professzor, éppen egy kitüntetésrõl érkezik haza. Klinikát kap, ahol kiteljesedhet életmûve. Ám már színrelépése elõtt érezhetõ, hogy valami különös feszültség van a levegõben. A professzor munkatársnõje és a fiatal tanársegéd, - akinek a professzor éppen egy kedvezõ állást készül fölajánlani új klinikáján – között feszültté vált a viszony, mert a fiatal tanársegéd elutazni készül egy másik asszonnyal. És kiderül, hogy ez az asszony a professzor szép és fiatal felesége. Az orvosprofesszor megérzi, hogy itt nem egyszerû kalandról van szó és megvizsgálja a feleségét, és akkor kiderül, hogy az asszony súlyos beteg, legfeljebb hat hónapja van hátra. És ekkor megajándékozza a feleségét azzal, hogy elküldi a fiatal orvossal, hiszen élete utolsó szép idõszaka lesz ez. A fiatal tanársegédnek viszont feltárja a helyzetet, aki így egy végzetes utazásra készül, és ez sem nevezhetõ kalandnak… A professzor pedig megtörten az események súlyától, de érezve az élet felelõsségét, folytatja munkáját.
„Szépírói igénnyel papírra vetett, szilárdan szerkesztett, lélekbúvár röntgengépet mûködtetõ, fél évszázad alatt mit sem öregedett, modern színpadi mû a Kaland. Szereplõi pregnánsan jellemzett értelmiségiek, konfliktusa megragadó és gondolkodóba ejtõ, ugyanakkor az elsõ és második felvonás vége úgy zárja le a cselekmény-egységet, hogy egyben útnak indítja a soron következõt. S ha az egészében rezonáns tragédia az, ami Kádár Péter orvosprofesszor házában váratlan hirtelenséggel lezajlik, a protagonista kutatói újrakezdése katartikus hatású pontot tesz a végére. Mi ez, ha nem jelenkori, vegytiszta klasszikum?” (Oláh Tibor)
 

Szereplők:

Bemutató: 1993.04.08