Előadások / Szigligeti Társulat / 2022-2023

Mikszáth Kálmán

Különös házasság

Társadalmi vígjáték három felvonásban, öt képben

Forditó: Színpadra alkalmazta: Örkény István és Gyárfás Miklós

Színpadra alkalmazta: Örkény István és Gyárfás Miklós

„A darab Mikszáth Kálmán, a tõkés társadalmi rend virágzó korszakában megjelent és akkor nagy port felvert Különös házasság címû regényének színpadi változata. Az átültetést Örkény István és Gyárfás Miklós végezte, nem nagy sikerrel. Mikszáth a maga korában haladó szellemet képviselõ író vádat emelõ regénye vígjátékszerûen hat a színpadon. A Buttler kontra Dõry konfliktust úgy mutatja be, mint a Buttler és a papi reakció valamint az eköré gyûlt hatalmasságok harcát. Mikszáth azzal a céllal írta a könyvét, hogy ezzel is elõsegítse a polgári házasságkötés törvénybe iktatását.
A darab ezzel szemben nem érzékelteti meggyõzõen az akkori társadalmi viszonyokat, nem arra szolgál, hogy leleplezze a feudalista magyar nemesség és a vele szövetségben álló papi reakció oda irányuló tevékenységét a pozíciók és a hatalom megtartására, hanem humoros, joviális figurákat vonultat fel, akiknek abból áll a tevékenységük, hogy békésen szellemet idézzenek, vagy hogy a szeretett fiatal unokaöccs kedvéért, mint rakoncátlan lurkók kõkerítéseken mászkáljanak keresztül.
Ezáltal a hõsök nem az akkori idõk társadalmi belsõ izzását, nem a feudalista, a tõkés érdekek közötti ellentéteket tükrözik vissza, hanem mulatságossá válnak. Ezek után az átírt darabról elmondhatjuk: eszközeivel kimondottan arra törekedett, hogy mulattasson, a közönség azonban nemcsak mulatni akar a színházban, hanem építõ mûvészi élménnyel akar gazdagodni.” ( H.J., Fáklya)
Mikszáth regénye 1810-1815 körül játszódik. Fõszereplõje Buttler János gróf barátjával, Bernáth Zsigmonddal annak szülõi házába tart. Utazásuk során betérnek báró Dõry István kastélyába. Az ebéd után a vendéglátó leánya, Mária rosszul lesz, s az apa ekkor tudja meg, hogy lányát a helybeli plébános elcsábította. Elhatározza, hogy a botrányt elkerüljék, leányát férjhez adja Buttler Jánoshoz. A húsvéti ünnepeket Buttler barátjánál tölti, ott ismeri és szereti meg szomszédjuk leányát, Horváth Piroskát, s el is jegyzi. Amikor visszafelé utaznak, Dõry hajdúi szinte kényszerítik õket, hogy ismét betérjenek a kastélyba. Itt Dõry felszólítja Buttlert, hogy vegye feleségül a leányát, s álesküvõt rendez.
A leányt teherbe ejtõ bûnös pap, Szucsinka plébános a kastély egyik szobájában „összeadja” Dõry Máriát és Buttlert. Amikor Buttlert elnyomja az álom, egy felvonószerkezettel Dõry Mária szobájába juttatják, s a szobába lépõ cselédek segítségével a házasságot elháltnak tüntetik fel. Buttler pert indít a házasság érvénytelenítésére. Az ügy azonban túlnõ a szereplõkön: az Egyház a papi botrány leplezése, a magasabb társadalmi körök pedig a Dõry család érdekében kísérlik meg rávenni Buttlert a helyzet elfogadására.
A gróf azonban kitart szándéka mellett. Ám a lefizetett tanúk ellene vallanak, s a szentszék a házasságot érvényesnek nyilvánítja. Mivel azonban Dõryék egyik tanúja bevallja, hogy hamisan tanúskodott, Buttler perújítást kezdeményez abban a reményben, hogy Pyrker László egri érsek – aki neki köszönheti kinevezését – igazságos ítéletet hoz. Pyrker azonban magasabb egyházi érdekekre hivatkozva elutasítja a keresetet. Idõközben a „házasfelek” között is folyik a küzdelem. Dõry Mária beköltözik Buttler kastélyába, feleségeként viselkedik, megszüli leánygyermekét, s közben reménykedik, hátha meglágyul iránta a gróf szíve. Buttler azonban menekül elõle. Jegyesével való véletlen találkozása után mintha megoldást találna.
Vagyonát – nehogy Dõry Mária kezére jusson – elkeseredett nagyvonalúsággal szórja szét nemes célokra, majd hamarosan halálhíre érkezik. Hû tiszttartója azonban a felnyitott koporsóban csak egy fabábut talál egy sokat sejtetõ felirattal: „Tace”, hallgass! A nép között pedig elterjed a hír: Buttler nem halt meg, hanem boldogan él Piroskával.Vég nélküli perekA helyzet így nyugvópontra is juthatott volna, ám a történet új fordulatot vett. Buttler 1801-ben visszahívta feleségét torontáli párdányi kastélyába, s a házi béke rövid idõre helyreállt. A férj azonban hamarosan ismét úgy bánt feleségével, hogy az asszony inkább elmenekült. A gróf azonban elõbb egy szerzõdést íratott alá feleségével, amelyben az állt, hogy megelégszik 1800 Ft tartással és adósságainak kifizetésével, s egyben megígéri, hogy többé nem indít pert. A grófné mégis a csanád-temesvári püspök elé vitte az ügyet.
Az 1803. évi ítélet az asszonynak évi 2500 forint tartást juttatott. A feleség 1809-ben a tartásdíj felemeléséért folyamodott. Ekkor merült fel elõször Buttlerban az a gondolat, hogy házasságát érvénytelenítse. Ebben nemcsak felesége új igénye játszott szerepet, hanem az a tény is, hogy a csaknem negyvenéves férfi rádöbbent, gyermek nélkül fog meghalni. A gróf nem volt tisztában a katolikus dogmákkal és kánoni szabályokkal. Azt hitte, házassága felbontásához elegendõ az az indok, hogy felesége – bár együttéléseik alatt kétszer is teherbe esett tõle – nem képes élõ gyermekkel megajándékozni õt. Buttlerné – bár 1809-ben és 1812-ben is sikerült megemeltetnie a tartásdíjat – 1817-ben újra zaklatta férjét az életközösség helyreállításáért vagy nagyobb tartásdíj fizetéséért. A grófné egyre pénzéhesebb lett. Ennek nemcsak költekezõ életmódja volt az oka, hanem az általános gazdasági és pénzviszonyok is.
A Habsburg Birodalom a két évtizeden át tartó napóleoni háborúk során eladósodott, és papírpénz tömeges kibocsátásával próbált az államháztartás terhein könnyíteni. Az ezüst- és papírpénz értéke közt egyre nyílt a szakadék, és az infláció töredékére csökkentette Buttlerné jövedelmét. A korosodó férfi 1820-ban belátóbban viselkedett, mint korábban, s nagyvonalúbb magánegyezséget ajánlott: évi 3000 ezüstforint tartásdíjat, a grófné adósságaira pedig 30 ezer bécsi forintot ígért. A grófnét – bár eredetileg kevesebbre tartott igényt – elfogta a mohóság, és növelte követelését. Buttler még az életközösség helyreállítását is felajánlotta, a feleség azonban most már elutasította ezt a lehetõséget korábbi tapasztalataira és arra a tényre hivatkozva, hogy a gróf egy férjes asszonnyal folytat viszonyt. Az apostoli szentszék bírója 1821-ben elismerte az 1818-ig fennálló állapotot, s 5000 forint évi tartást állapított meg, amit a gróf el is fogadott. Mivel a gazdasági és pénzviszonyok, ezzel pedig a feleség helyzete is stabilizálódott, a tartásdíjperek lezárultak.
1827-ben azonban Buttler János gróf kérte az egri érseki szentszéket, érvénytelenítse a házasságát. Azt állította, hogy azt erõszak hatására kötötte, s ez valóban semmissé tette volna a köteléket. Elismerte, hogy eleinte szerette Dõry Katalint, s mivel õt mint tapasztalatlan ifjút behálózták, rávették az eljegyzésre is. Amikor aztán a leányt jobban megismerte, érzelmei megváltoztak, és nem akarta feleségül venni. Dõryék azonban becsalták a kastélyukba, és ott elõször rábeszéléssel próbálták rávenni a házasságra, majd mivel nem engedett, erõszakkal ott tartották és fenyegették. Dõry – azzal az ürüggyel, hogy Buttler a leányt meggyalázta – bilincsbe verve akarta õt Egerbe szállítani, ha nem veszi feleségül Katalint. Buttler végül kénytelen volt megesküdni jegyesével.
A gróf már 1813-ban megpróbálta házasságát megsemmisíttetni. Egyrészt el akarta vágni felesége további követelõzéseinek az útját, másrészt szeretett volna újra megházasodni és törvényes utódokat nemzeni. A korosodó grófot nyugtalanította, hogy családja fiágon kihal, s hogy a vagyon a rokonok kezére jut, akikkel Buttler nem volt jóban. Kérelmét azonban 1814-ben elutasították. Fischer érsek emlékezett arra, hogy az elõdje le akarta beszélni az ifjút a házasságról, ám õ maga erõltette a frigy engedélyezését. Buttler ekkor visszavonulót fújt. Az 1821-es ítélet után nagy gonddal kezdte meg a házasság megsemmisítésének elõkészítését. Tanúkat keresett, és az egyházmegyei levéltárból ismeretsége révén megszerezte házasságának iratait, köztük saját sürgetõ leveleinek egy részét, bizonyos leveleket pedig eltüntetett a plébániai irattárakból. Buttler azt próbálta bizonyítani, hogy a házasság elõtt értesült menyasszonya feslett életérõl, ezért visszakérte tõle az eljegyzési iratot. A kényszerítés tényét Dõry erõszakos jellemével igyekezett alátámasztani, végül azt állította, hogy az egyik megjelölt tanú nem is tartózkodott az esküvõ idején a helyszínen, mert Dõry korábban elkergette. A grófné ügyvédje viszont tanúkra támaszkodva cáfolta ezeket az állításokat, sõt sikerült vallomást szereznie Buttlerék tanúitól, hogy a gróf hamis vallomásra vette rá õket. Bemutatott olyan iratokat is, amelyek azt bizonyították, hogy Buttler maga sürgette a püspöknél a házasságát.
A szentszék – mint a per tárgyához nem tartozó témát – nem vizsgálta meg a leány elõéletét, és a vitatott házassági tanú jelenlétét is bizonyítottnak látta. Így csak azt vizsgálta meg, hogy kényszerítették-e a grófot a házasság megkötésére. A Buttler által felhozott ellentmondó és kifogásolható bizonyítékokat a szentszék nem fogadta el, rögzítette, hogy Buttler nem tud okiratokat felhozni az érvénytelenség bizonyítására. A legfõbb indok a semmisségi kérelem elutasítására az volt, hogy 1792-tõl 1827-ig a három válóper során Buttler egyszer sem támadta meg a házasság érvényességét. A szentszék ezért a házasságot 1831-ben érvényesnek nyilvánította. Buttler Rómába akart fellebbezni, de az érvényességet kimondó két szentszéki határozat után a kánonjogi szabályok ezt nem tették lehetõvé.

A kör bezárul
A végsõkig elkeseredett Buttler ekkor áttért a református hitre. Ez azonban nem oldotta meg a problémáját, mivel a korabeli Magyarországon nem volt polgári házasság, a vegyes házasságok pedig a házasság felbonthatatlanságát valló katolikus egyház bíróságai elé tartoztak. A törvényes utód születését immár nem remélõ gróf ekkor kezdett nagyobb adományokat juttatni a közjót szolgáló célokra. Így került sor a tervezett magyar katonai akadémiának megajánlott 126 ezer forintos alapítványra is. Feleségének ugyan fizette az ítélet által megszabott összeget, de nem részesítette egyebekben. Végrendeletében református egyházi és iskolai, valamint egyéb szociális és oktatási célokra hagyta vagyonát. Halála elõtt azonban ezt visszavonta, mert úgy látszott, hogy kihalással fenyegetett családjának rokonsága utáni nyomozása végre sikerrel jár. Egy ír eredetû (valójában csak névrokon) bajor grófot talált, akit Magyarországra hívott, megházasított, és ráhagyta vagyona nagy részét. Buttler 1845-ben halt meg. Felesége a birtokok egy részére özvegyi jogon haláláig (1852-ig) haszonélvezetet kapott.

 

 

 


Szereplők:


Dr. Dõry István

Mária, a leánya

Gr.Buttler János

Horváth Miklós

Piroska, a leánya

Madame Malipau

Vidonka

Dr.Medve Ignác, orvos

Pereviczky Kristóf, ügyvéd

Szecsenka János, plébános

Fáy István, fõispán

Buday Péter, altiszt

Jekelfalussy

Szentgáli kanonok

Lator kanonok

Jezsenka kanonok

I. pandúr

II. pandúr

Történik a magyar dzsentri világ fénykorában a XIX. század elején


Rendező:

Jelmeztervezõ:

Bemutató: 1949.01.13