Gennagyij Mamlin

Ha hívnak a harangok

Színmû két részben

Forditó: Fekete Attila

„A kétszereplõs darab stúdió-elõadásként került be a repertoárba. Kettõs karriertörténet. Egy nõ és egy férfi kapcsolatát jeleníti meg lírai eszközökkel, s ebben a mély kapcsolatban természetes módon maguk is átalakulnak׆ – vallja Bányai Irén, az egyik fõszereplõ.
„A szovjet szerzõ kétszemélyes mûve (dráma, dialógus – a mûfaji meghatározást tekintve bizonytalanok vagyunk) igen komplex alkotás, a gazdag sokrétû jellemépítés, a mélylélektani elemzés, az avatott cselekményszövés és drámai építkezés jegyeit egyaránt fellelni benne. Arról nem is szólva, hogy maga a szöveg is igen igényes, stiláris szempontból nagyon csiszolt – ezeket a jellegzetességeket egyébként Fekete Attila fordítása igen jól megõrizte… A testileg-lelkileg vergõdõ törékeny kis balerina, illetve az elbûvölõ, élethabzsoló ragadozó – a két alak. Bányai Irén az új filmsztár szerepében fõleg a figura drámai vonásait jelenítette meg, Laczó Gusztáv szerep-kimunkálása hasonlóképpen sokszínû, szuggesztíven közvetítette az alkotómûvész már-már önpusztító meghasonlás-veszélyeztetettségét”. (Balázs László, Fáklya)
 

Szereplők:

Bemutató: 1987.03.18