Kopeczky László

Don Juan utolsó kalandja

Országos bemutató

Bohózat két részben

„A klasszikus históriát egy vajdasági magyar író, Kopeczky László gondolta tovább, s az amúgy is pikáns mesét túlfûszerezve színpadra képzelte, kétrészes bohózatban, a lány- és asszonyszíveket megdobogtató szoknyapecér utolsó kalandját, s az ebbõl adódó bonyodalmakat. A Boccaccio-elbeszéléseknél zamatosabb mondanivaló álszent szemforgatók, prûdök és tizenévesek számára tiltott gyümölcs! Ugyanis Don Juanunk férfiassága díszét veszíti el utolsó kalandja során – egy hiúságában sértett harapós amazon a tettes, tudjuk meg a darab végén. De ami addig történt – az képezi a pikáns mondanivaló és a kiélezett helyzetek tárgyát. A szereplõk többé-kevésbé együttérzéssel vagy kárörömmel nyomozzák a jeles «szerszámot» – és kerítenek is… kettõt(!) a «fegyverbõl» –, de addig ugyancsak furcsa dolgok tudódnak ki Donnákról és Donokról egyaránt… A végén pedig – mint ahogyan az a színházban szokásos – mindenre fény derül. Dr. Galba «plasztikai» mûtétjébe azonban «kicsinyke» hiba csúszik s a visszavarrt, ám összecserélt férfiúi ékesség Don Juanunknál katasztrofális változást eredményez: õ már csak a férfiakat részesíti elõnyben… Függöny.
Ezt az egész bohózati csalamádét a commedia dell’ arte harsány színpadjára idézve, jól kiélezett poénokra és helyzetkomikumra építve tálalta a humor mûfajában sem járatlan szerzõ.” (Indig Ottó)
„Kopeczky bohózata, akár általában humora, egy bizarr ötlet szellemes kibontása. Az alap-ötlet puszta játékosságot sejtet – a gátlástalan csábító, ahogy a hagyományban Don Juan alakja él, anélkül marad, ami csábításának legfõbb eszköze. Mi sem természetesebb, mintsem hogy a sok érdekelt nõ hadjáratot indít annak a bizonyos tagnak az elõkerítésére. És ezzel egyszerre visszájára fordul a csak kacagtatónak látszó morbid ötlet. Többé már a bohózat teljes menetében nem a csábítóról van szó, hanem azokról, akik olyan szívesen áldozzák fel magukat, bûnbe viszik a másikat, de saját élvhajhász könnyelmûségüket szemforgató módon szeretnék titkolni. Az õ karikatúrájukat rajzolja föl sok elmés bukfenccel, játékos rímmel, nyelvi sziporkával, reneszánsz életességgel az író. Mûve nélkülöz minden okító, feddõ szándékot, nagy-szerûen szórakoztat, de mégis több szórakoztatásnál.” (Gerold László)
 

Szereplők:

Bemutató: 1997.05.09