Vörösmarty Mihály

Csongor és Tünde

Színjáték három részben

Vörösmarty híres mûve tündérrege és filozófia. A boldogságot keresõ Csongor, a tisztaság és elérhetetlenség megtestesítõje, Tünde mellett a két hús-vér alak, Ilma és Balga. A tiszta értékek gyûlölõje Mirigy, a természet erõiként is fellépõ szolgák, a manók, az élet értelmét keresõ vándorok, a tudós, a kalmár és a fejedelem, majd a nagy egészet összefogó Éj királynõje – mindahányan nemcsak egy romantikus mese alakjai, hanem a hármas úton lévõ alakok által felsejlõ mély gondolatokat tömörítõ filozófiai költemény is egyben.

„A Csongor és Tünde filozófiai költemény, világviszonylatban is a legkiválóbbak egyike…Csongor annak a jelképe, ami az emberi lélekben tiszta, fennkölt, nagyratörõ, aki az eszményit keresi… Vörösmarty bírálja a boldogságkeresés fõ irányait is: a hatalom és a pénz megszerzéséért folyó hajszát és a spekulatív áltudományt…” – Jánosházy György.

„Az eszményt keresõ ifjú ember romantikus hevülete, belsõ nyugtalansága az ismeretlent ostromolja… Szabó József Csongor elõadásán… a szimbólumok mintegy meseképi keretben jelennek meg, de körülöttük a keret is a kiemelést szolgálja, arra ösztönöz, hogy a látványos keretet lefejtve, szembenézzünk a jelképpel” – M. Implon Irén, Fáklya

 

Szereplők:

Bemutató: 1971.10.28