Előadások / Szigligeti Társulat / 2022-2023

Tamási Áron

Õsvigasztalás

Szabó József átigazításában és rendezésében

Drámai költemény két részben

„Az Õsvigasztalást Tamási Áron Amerikában írta 1924-ben és onnan küldte haza a kolozsvári magyar színház pályázatára. A darab nem nyert és bemutatásra sem találták alkalmasnak. Még írója is késõbb úgy említi, mint «komor és darabos vázlatot», melynek kézirata is elkallódott. A kézirat az író halála után került elõ, õsbemutatója pedig 1978-ban volt a Pécsi Nemzeti Színházban.
Az Õsvigasztalás… újszerûsége az a kezdeményezõ bátorság, ahogy a népi hitvilág mélységei, õsi mélyrétegei felé tapogatódzik. Az Európán végigsöprõ modernista irányzatok korában egy zárt népcsoport hit- és mondavilágát európai rangra emelte a magyar irodalomban.
A 20. század elején, amidõn a dráma játszódik, a cselekmény nem a valóság, hanem inkább az abszurdumok sûrûjében jár: a havasi tisztáson Csorja Ambrust végakarata szerint halála után öccse, Ádám máglyán égeti el, hamvát összeszedi egy cserépedénybe s abba saját vérét is belekeveri. A bonyodalomnak ez a merész indítása nyilván jelképi értelmû és visszavezethetõ arra felismerésre, hogy a válságos helyzetbe jutott népnek, pontosabban a székelységnek valamiképpen utat kell találnia, ki kell verekednie magát évszázados balsorsának viszontagságaiból. A fiatal íróban felmerül, mint lehetõség, hogy a felemelkedés útja csak az õsi, romlatlan, a civilizáció által nem érintett régi élet feltámasztása révén elképzelhetõ, szemben az úri világgal, a várossal, a képmutató hatalommal és törvényekkel.
Szól az író ítélete az önpusztító virtuskodás, a vak, az elvadult szenvedélyek kegyetlensége, a paraszti nyomorúságot megtetézõ álhõsiesség felett. Az italba, mámorba való menekülés a század eleji székely falu nyugalmát, életét megtizedelõ hétköznapja volt. A darab végén szól a biztatás: Éljetek! És küzdjetek! – a tragikus feszültséget kellene hogy feloldja…
Az Õsvigasztalásban nemcsak abszurd különösség van, hanem humor irónia, igazi népi derû, vérbõ életszeretet.. Itt szikrázik az a fajta humor, odamondás és feleselés, amelynek birtokában a késõbbi híres tamási-alakok elnyomóik fölé emelkednek, bátorítást kapva a népi bölcsesség fölényébõl a küzdelemre. Az Õsvigasztalásban csírájában mutatkozott meg mindaz a sokféle lehetõség, amely Tamási mûvészetét kivirágzása idején egyedülállóvá tette a 20. század magyar irodalmában.” (Izsák József, mûsorfüzet)
Az elõadást Szabó József rendezte. A siker túlszárnyalta az operett-siker számokat. 1983. májusában bemutatták Debrecenben, majd Budapesten is, az Egyetemi Színpadon. A háború vége óta ez volt a nagyváradi magyar társulat elsõ budapesti vendégjátéka. Jelen volt a budapesti színházi és kritikai élet sok meghatározó egyénisége. És jelen voltak a Román Nagykövetség munkatársai is… A magyar társulat vezetése ezért a turnéért utólag megrovásban részesült.
 Történik a Székelyföldön, a XX.század elsõ esztendejében.


Szereplők:


Csorja Ádám

Csorja Ambrus

Kispál Jula

Botár Márton

Gálfi Bence

Szeredai Szándék Lajos

Albert Zsiga

Gergõ

Védõ

Elsõ bíró

Elsõ bíró:

Szabó Lajos

Második bíró

Csendõr

48-as obsitos

Halál fehérben

Élet pirosban

Leányok kara

Leányok kara


Rendező:

Díszlettervezõ:

A rendezõ munkatársa:

Fényhatások:

Ügyelõ:

Súgó:

Fõvilágosító:

Hangmester:

Bemutató: 1982.02.06