Eltáncolt cipők

táncos mesejáték

A mese az, amelyik a hamis valóság mögé lát, és keresi a választ az igazságra. Miért kell mindig a pokol legmélyebb mélységét megjárni, hogy az igazságra fény derüljön? Erre nincs is konkrét válasz, de ha mégis kellene rá egy válaszféle, ezt valahol az emberben el nem múló gyermeki kíváncsiságban, a tiltott dolgok utáni vágyakban és a személyes tapasztalást jelentő kalandokban kereshetjük.
A cipőszaggató, pokolrajáró királykisasszonyok, köztük is a legkisebb leány meséje igaz törénet. Ha nem hiszed, járj utána, csak arra vigyázz, meg ne járd!

László Csaba

Egyszer volt hol nem volt, régecskén lehetett, ha hiszitek, ha nem, éppen így megesett. Ha hiszitek, ha nem, éppen így megesett, hogy egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy mese, volt benne király, királyné, királylány, nem is egy, hanem három, szegény legény, gazdag herceg, ördögök és varázslatok, gazságok és igazságok, jótettek és utazások, ha hiszitek, ha nem, ez igenis megesett, egyszer volt, hol nem volt, régecskén lehetett.

Dimény Levente


Kedves Gyermekek és nemcsak...!

Már régen terveztük, hogy Hozzátok is szólunk, és ehhez legjobb eszköz a Mese.
Mi is szeretjük a mesét, és leginkább a népmeséket, de még jobban azt, amikor Ti mosolyogtok vagy hangosan felkacagtok, izgulva felsikoltoztok, közös mesehőseink kalandjain örvendeztek.
Miért éppen a népmeséket? Mert a népmesében bármi megtörténhet, vágyaink teljesülnek, a szereplők átváltoznak, újjászületnek és a jó mindig elnyeri jutalmát. A népmese biztonságot ad, megnyugtat, és a különböző szimbólumok (tudjátok: nap fia, hold leánya, égig érő paszuly és a többi...) megértésével, megélésével erőt ad.
Higgyjétek el: nem ér véget a „boldogan éltek, míg meg nem haltak"-kal, vagy az "aki nem hiszi, járjon utána" szöveggel! Tovább él és dolgozik, az érzések meg a pici örömök, melyeket előhívott, újra jelentkeznek, a képek előjönnek, és erejükkel újra feltöltenek.
A népmese dolgozik a lélekkel, tápláléka a léleknek...
Mert ez a világ különös rendet képvisel, látható és láthatatlan szereplőkkel, átjárható és megmászhatatlan falakkal, végtelen határokkal és határtalan lehetőségekkel rendelkezik és óriási szabadságot nyújt. Szebb, mint a felnőttek világa.
Ne akarjatok hát hamar felnőni! Maradjatok minél tovább gyermekek! Nézzetek, olvassatok, és ha tehetitek, leginkább hallgassatok minél több népmesét! Mosolyogjatok, kacagjatok, kalandozzatok az üveghegyen túl, másszatok az égig érő fán a felhők fölé, röpüljetek vidáman és erdők mélyén táncoljatok tündérekkel minél többet!
Mi is csak kalandozunk, röpülünk, táncolunk és kacagunk, és közben egy-két rend ruhát,
s néhány pár cipőt el is szaggatunk.

Miklós János

Az elhangzó zenei anyagok felvételénél közreműködtek:

Bartis Zoltán (hegedű, kürtös hegedű), Sipos Dezső (hegedű, dob), Köllő Gergely (brácsa),  Bacsó László (brácsa), Bartalis Botond (brácsa, nagybőgő), Kelemen M. János (nagybőgő), Martocean Carol (tangóharmonika), Heit Lóránd (hegedű), Battai István (kaval, sültü, doromb), Nagy Szilárd (koboz).

Az előadás a nagymohai táncos és énekes hagyományokra építkezik, de kalotaszegi legényest és verbunkot valamint moldvai, bihari román és szenterzsébeti cigány táncokat is bemutatunk.

Az előadást a PHARE-CBC/ITERREG III A programon belül a RO2005/017-536,01,01,02,15-ös számúés a HURO0602/142-es számú pályázatok keretében valósítottuk meg.

Szereplők:

Bemutató: 2008.01.21