Móricz Zsigmond (1879-1942) un. dzsentriregényeinek központi gondolata a mentalitásán, életformáján változtatni nem tudó, szerepét vesztett történelmi középosztályhoz fűzött illúziókkal való leszámolás. Ezek sorában az 1932-es megjelenésű Rokonok egyértelműen azt sugallja: menthetetlen az a társadalom, amelyet megkövült, hazug viszonyok hálóznak be. Móricz gondolatának érvénye máig ható, a cselekmény pedig, amely révén a gondolatot megjeleníti, ma aktuálisabb, mint valaha. A főhős Kopjáss István személyére (aki szerény hivatalnokból lép elő városi főügyésszé a helyi hatalmasságok manőverei folytán) és Zsarátnok városára párhuzamot lelni mai világunkban - nem volna különösebben nehéz feladat. Irodalomtörténeti tény, hogy Móricznak műfajilag és társadalombírálatában ez az egyik legsikerültebb regénye, amelyben Kopjáss története "a teljes és diadalmas realizmus hangján szólal meg". A regényt a szerző már 1933-ban dramatizálta, az idő azonban hamar túllépett az első színpadi változaton, s ez magyarázza, hogy azóta több adaptáció is készült belőle. Társulatunk most, Móricz Zsigmond halálának 60. évfordulóján, a mű legújabb színpadi változatát mutatja be Bodolay Géza, a kecskeméti Katona József színház igazgató-főrendezőjének rendezésében.