Lengyel Menyhért a Nyugat első nemzedékének volt a tagja, Molnár Ferenc, Zilahy Lajos, Kosztolányi Dezső pályatársának számított. Első darabját 1907-ben mutatták, majd sorra következtek a sikeres darabok. A Róza nénit 1912-ben írta.
„Váradon nyolc évtized után ismét néző elé került a Róza néni. A profi szerző mesterségbeli tudással írt, a vígjáték minden kellékét, csínját-bínját ismerő író nem éppen új, de frappáns ötletre épülő komédiáját «osztották ki» – testhezálló szerepeket kiváló színészeknek, s a műfajt értő-élő rendező a közönségigényt diagnosztizáló rátermettséggel képzelte színpadra azt a századfordulós társadalmat, illetve annak szűk keresztmetszetét, amelyről nevettetve is oly sokat és oly elgondolkoztatóan üzen a szerző.
A történet lényegében egyszerű: az elszegényedett özvegy leányanyává lett egyetlen gyermekét csak egy jó parti menthetné meg a nyomortól. Ezért, némi hálapénz reményében, a csak apró ajándékokkal vizitelő de partiképtelen apa barátját Aladárt, egy gazdag kereskedő elkényeztetett fiát mutatja be az özvegynek és lányának, Gizának. Terve azonban csak Róza néni segítségével lesz valósággá. A zabigyerek Gyurikának dajkát kerítő,dörzsölt és népi észjárással okosan gondolkodó parasztasszonyt sok vidámságot keltő jelenetben, replikával teszi emlékezetessé. Giza is a cselekmény igényelte rafinériával, majd líraiságot sem mellőző sok-sok számítás pozőrjeként lesz méltó partnere a két női főszereplőnek. Gábort, gyerekének apját és Aladárt is kijátszva ér célt, addig nem látott fiacskáját is megkapja, a beletörődő Aladár-apuka, Ráber tata beleegyezését is kivíva, egyik alanya a «heppiendnek»… Minden egybevetve: rutinos színpadi szerző átlagosnál nem kiemelkedőbb, de a műfaj minden sava-borsát tartalmazó vígjátékát – kedvvel és ráhangoltan végzett csapatmunka eredményeképpen – köszöntötte megérdemelt taps. És még valami a darabról. Róza néni, akiből nagyobb családunkban: társadalmunkban is akad jó néhány, józan paraszti ésszel mindent megtett a hétköznapi, de fontos kis célok érdekében. A vele szövetkezőknek köszönhetően igaz volt a nemigaz, bocsánatossá lett a turpisság…” (Dr. Indig Ottó)