F. Diósszilágyi Ibolya tanárnő, író meghatározó alakja volt a nagyváradi szellemi életnek. Hatalmas anyagot gyűjtött össze Juhász Gyuláról, amelyet aztán feldolgozott. Évtizedeken keresztül tanította-okította tanítványait és mindig az irodalom szeretetét oltotta beléjük. Verseskötete is megjelent, több báb-darabot írt, Buksi címen pedig egy nagysikerű meseregényt.
„A mese mindig érdekelt. Elsőbben varázslatos szépsége, később pedig a benne rejlő szimbólumok miatt. Egy olyan rendszerben, ahol nyíltan beszélni nem lehet, ez nem elhanyagolható szempont! Magyarán: olyan kifejezési lehetőséget kerestem magamnak, amely révén (viszonylag büntetlenül) el tudtam mondani mindent és még a lírai alkatom sem szenvedett csorbát. Mert én tulajdonképpen a felnőtteknek írtam. Még a Tündér Ilonát is. Azt mondom ki benne, hogy az idealizmus győzedelmeskedik a materializmus felett, hiszen ami szép, az teszi gazdagabbá az életünket. A mesejátékot először iskolások játszották Makón (1956), majd Nagyszalontán és Szentesen (1958). Ez utóbbi előadáson 160 gyerekszereplő volt egyidőben a színpadon…” (F. Diósszilágyi Ibolya, a szerző)