„A darab Szent László királynak állít emléket, életét táncban, dalban, prózában elbeszélve. A halálának 900. évfordulójára rendezett Varadinum-emléknapok keretében mutatták be… Szent László uralkodása idején szűnt meg végleg a pogány «visszarendeződés» veszélye. Személyében pedig egyesítette a vitézséget, a vakmerőséget, a haza és a szabadság szeretetét, de az új eszményt is, a Krisztus iránti lelkesedést… Államalapító királyunk törvényeinél is szigorúbbakat alkotott – követve a korabeli civilizált nyugati mintákat -, igazságosságához mégsem fért kétség soha.” (Medgyessy Ildikó)
„A Lovagkirály – e László király alakját megelevenítő szertartásjáték műfajában is, megszületésében is rendhagyó. Hiszen egy kerek irodalmi mű híján különböző műfajok, művészeti ágak összefonása által komponálta egységes egésszé a Kossuth-díjas Novák Ferenc mindazt, amit a szó, a zene, a mozgásnyelv, valamint kilenc évszázad népi hagyománya a rendező-koreográfus számára kínálni tudott. E mozaikszerűség, többrétűség a maga gazdagsága mellett egyben áttörést kínáló akadályt is jelentett, amit jól jelez: nem egyértelműen meghatározható a Lovagkirály műfaja sem. Mert több, mint táncszínház, több, mint szertartásjáték, a hagyományos színészi jelenlét, a drámai szituációk egy klasszikusan hősi életpálya körvonalait rajzolták meg olyan epizódok kiragadásával a teljesség igénye nélkül, melyek a történelemtudomány, avagy a népi legendavilág révén évszázadokon át megmaradtak a nemzet kollektív tudatában. Rokonszenves s nem elhanyagolható momentuma a Lovagkirály egészének: magyarsága nem sekélyesedik magyarkodássá.” (Szűcs László)