„A Tigris a garázsban fesztelen zenés játék. Egészséges, jól szerkesztett, szórakoztató meséje helyenként még a szellemes jelzőt is megérdemli… Az olasz szerzők darabjának tréfálkozása nem szellemeskedés, pikantériája nem ízléstelenkedés, komikuma nem mély, de legalább nem «bemondásokra», hanem épkézláb ötletre, tehetségesen, jó logikával létrehozott helyzetekre, itt-ott még a jellemek groteszkségére is épül – általában az egész játék mentes az érzelgősségtől és az ordenáré hatásoktól.” (Rajk András)
„A szellemesen megírt, meglehetősen egyértelmű kétértelműségekkel, és csak egyféleképpen értelmezhető, de a jóízlés határain belül maradó utalásokkal megtűzdelt darab alapötlete semmivel sem jobb, de nem is rosszabb a hasonló darabokénál. A házias asszonykáról kiderül, hogy unalmában irodalmi munkásságot folytat, sikert ér el, és a férj gyanakodni kezd, hogy az erotikus mű ihletője nem egyedül az ő férfiassága… Az olasz szerzők egy kispolgári család életében kevernek bonyodalmakat…” (Csik István)