Sólem Áléhem regénye nyomán készült el a világhírű musical, a Hegedűs a háztetőn. Főszereplője Tevje, a tejesember, akinek lányai oly sokfélék, aki mindig csak hordja a tejeskannákat, akinek falujában, Anatevkában a hagyomány a legfontosabb. Körülötte élnek a település jellegzetes alakjai, a mészárostól a korcsmárosig, a könyvárustól a rabbiig, Cejtel nagymamától Fruma Sáriig. És egyszer érkezik a szörnyű cári rendelet, hogy el kell hagyniuk házaikat, falujukat, egyszóval szülőföldjüket, ahol nemzedékek óta éltek és dolgoztak. És elindul az üldözöttek, a kitelepítettek szomorú menete…
„Azt hiszem, ez az egyik legjobb musical, amit valaha írtak. A témája egyetemes: nemzeti hagyományokról és kisebbségi sorsról szól, bármelyik nemzetre és kisebbségre érvényesen. Hozzám különösen közel állnak ezek a kérdések, fontosnak tartom, hogy a színház szóljon róluk. Skót vagyok, a Skóciában élő 5 milliós nemzet tagja. Angliában 50 millió ember él. Ez azt jelenti, hogy Nagy-Britanniában én kisebbségben élek. Itt Nagyváradon a magyar közönség bizonyára megérzi majd a darabban a neki szóló üzenetet a kisebbségi sorsról. A musicalben az Anatevkától, szülőföldjüktől búcsúzó falusiak azt éneklik: «Hamarosan idegen leszek egy másik országban, és keresek majd egy ismerős arcot, anatevkai arcot.» Minden kisebbség tudja, mit jelent idegennek lenni a szülőföldön. Mert Anatevka lehetne a világ bármely táján, Tevje tragédiája pedig bármelyikünkkel megtörténhet. Csak remélni lehet, hogy soha senki nem jut Tevje sorsára, hogy a gyökereket kitépve kelljen elhagynunk otthonunkat, szülőföldünket, hogy három nap alatt számoljuk fel egész eddigi életünket…” (Russel Boyce rendező)
„Hegedűs a háztetőn. Őrülten hangzik, ugye? Pedig Anatevkában, ebben a mi kis eldugott falunkban mindnyájan hegedűsök vagyunk a háztetőn. Kellemes, egyszerű dallamot akarunk kicsalni a húrokból, de úgy, hogy közben ne törjük ki a nyakunkat.
Nem könnyű. Kérdezhetnék: miért nem állunk odébb, ha itt ilyen nyaktörő mutatvány az élet? Mert Anatevka a mi otthonunk is. És mi óv meg bennünket a zuhanástól? Egy szóval megmondhatom: a hagyomány." (néhány híres és jellegzetes mondat a darabból)