Éppen harminc esztendeje, hogy Móricz Zsigmondnak ez a műve siker volt a váradi színpadon és húsz éve annak, hogy legutóbb Móricz-dráma szerepelt műsorunkon. A választást külön indokolni fölösleges. A szerző az azonos című kisregény megírása után 14 évvel készítette el annak színpadi változatát, s abból a dzsentri-történetnek inkább vidám, idillikus pillanatait vitte át a színpadra a társadalom nagy és gyötrelmes problémáiról való pillanatnyi megfeledkezés jegyében. Hogy mégsem csupán vidámság és idill a színmű, mert rátevődik a közelgő világégés, a tragikum érzetének árnya is, az éppen az író zseniális, a felszín alá is belátni képes ábrázoló művészetének köszönhető. Realizmusa nemcsak falusi, nem csak kritikai fogantatású, hanem lélektani is - ezért nem avulnak el művei az évtizedek múlásával.