410021 Nagyvárad / Oradea, Piața Regele Ferdinand I., nr. 6., Bihor, RO
Facebook
Youtube
Instagram

Hírarchívum / Szigligeti Társulat


Hírarchívum / Szigligeti Társulat 2021.02.02

„Nálunk az ember a főszereplő” - interjú Tasnádi-Sáhy Péter rendezővel

Február 10-én, 19 órától mutatja be a Szigligeti Társulat Madách Imre Az ember tragédiája című művéből készült ifjúsági előadását. A produkciót Tasnádi-Sáhy Péter rendezi, akivel a madáchi mű aktualitásáról beszélgettünk. 

 

Az előadásra készülődve, rendhagyó tanórákat tartottál nagyváradi magyar középiskolásoknak Az ember tragédiájáról. Mik voltak a tapasztalataid?

Tizenkét online órán vagyok túl, és alapvetően nagyon pozitívak a tapasztalataim, mármint az esetek nagy részében remekül elbeszélgettünk a srácokkal az élet nagy dolgairól, és talán sikerült elfogadtatni velük, hogy – még ha leküzdhetetlennek tűnő akadályok magasodnak is köztük és a Tragédia közt – ez a szöveg rengeteg kincset rejteget számukra. Sokat tanultam a beszélgetésekből, ezt a tudást igyekszem az előadás finomhangolásában hasznosítani.

 

Mi jelenti a legnagyobb nehézséget számukra (és talán számunkra is) Madách művének megértésében? 

Mint ahogy ezt a figyelmükkel megtisztelő fiatalok is visszaigazolták, természetesen a nyelv és nem csak a szöveg születése óta eltelt százhatvan év okán, Madách már a maga korában sem számított könnyű tollú írónak...Emellett a bő lére eresztett bölcselkedések sem teszik igazán vonzóvá a képaláírás sűrűséghez szokott mai fiatal olvasóknak. Ezért is volt teljesen egyértelmű számomra már az elején, hogy hozzá kell nyúlni a szöveghez, ha közel akarunk lépni vele a középiskolás célközönséghez.

 

Mit tartottatok meg az eredeti szövegből, és mihez, mennyire nyúltál hozzá, mik voltak a szempontjaid a szöveggel való munka során?

Nagyon fontosnak tartottam, hogy az előadás oktatási segédletként működhessen, tehát a mű szerkezete szinte sértetlen, végigmegyünk a 15 színen, illetve a tételmondatok is mind elhangzanak, persze sok helyen egyszerűsítettem, sűrítettem. Ez már azért is szükséges, mert a teljes szöveg 4-4,5 órát követelne magának, mi pedig szeretnénk 80-90 percben elférni.
A verses forma maradt, eredeti, egyértelműen beazonosítható illetve az eredeti szellemében született, de sűrített és az én dramaturgiai céljaimnak alárendelt sorok váltják egymást. Konstantinápolyban Tankréd és Izóra szinte tisztán madáchul beszélnek, mert nagyon passzol a lovagkorhoz kitalált játékhoz, illetve az űrben is majdnem  érintetlen a szöveg, leginkább azért, mert gyönyörű. A történelem helyett az emberi viszonyokra igyekeztem áttenni a hangsúlyt, nálunk nem Lucifer, hanem egyértelműen az ember a főszereplő, illetve Madách nőkhöz való viszonya is kapott egy erős, iróniával kezelt idézőjelet.

 

Különösen a Falanszter-jelenetnél érezhető, hogy nemcsak nyelvezetében, hanem az előadás dramaturgiájában is visszaköszön a huszonegyedik század. 

Valóban, a Falanszter esetében az alaphelyzethez is hozzápiszkáltam kicsit, hiszen az egy jövőben játszódó szín, nekünk viszont a kommunizmus – remélem – már történelem, az uniformizálódás, az arctalan masszává válás viszont nem. Szóval a mondanivaló, azt hiszem, maradt.

 

Mit gondolsz, mit üzen ma a fiataloknak Az ember tragédiája?

Szerintem a legfontosabb mondanivaló maga a lépték, hogy jogunk, mondhatnám kötelességünk emberről, emberiségről gondolkodni, ez ma valahogy nem annyira trendi, legalábbis messze nem ebben a minőségben. A másik ok, amiért érdemes ifjúsági előadást csinálni ebből az anyagból az, hogy Ádám és Éva éppen olyan képlékeny állapotban van, mint a célközönségünk: látjuk, amint a tudás fájáról szakítva öntudatra ébrednek, aztán mindenféle furcsa élethelyzetben próbálnak kezdeni valamit az őket ért hatásokkal, küzdenek a kor szavával, reflektálnak, megoldást, kiutat keresnek, végül pedig Éva terhességével felnőtté válnak. A Tragédia arról beszél, hogy milyen embernek lenni, nem biztat, hogy könnyű, viszont vigaszt is nyújt, hiszen állítja nem vagyunk egyedül, az élet egy nagy, közös játék.

 

Készítette: Biró Árpád Levente


Bemutató: 2021. február 10. 

Játsszák: Kocsis Anna, Tasnádi-Sáhy Noémi, Pitz Melinda, Scurtu Dávid, Szabó Eduárd, Hunyadi István

Rendező, dramaturg: Tasnádi-Sáhy Péter
Díszlet- és jelmeztervező: Florina Bellinda Vasilatos
Ügyelő: Vajda Zoltán