A multikulturális színház a közösség fontos erőforrása

Márciusban elsőként a kulturális intézményeket zárták be a pandémia miatt. Ahogy már akkor is lehetett sejteni, az ideig-óráig tartó nyugalom után, most, a második hullámban ismét bezártak az előadótermek, így a Szigligeti Színház is. Miben más ez a lezárás a tavaszihoz képest?

Nagyon más helyzetről beszélünk. Egyrészt azért, mert egyelőre nincs teljes leállás. A gazdaságnak működnie kell, és mi is a gazdaság szereplői vagyunk. Túl azon, hogy művészeti, alkotó tevékenységet végzünk, gazdasági folyamatok részesei is vagyunk. Gondoljunk csak bele, egy-egy előadás előkészítéséhez megannyi együttműködő félre, beszállítóra van szükség, kezdve a díszlet- és jelmezgyártáshoz szükséges nyersanyagtól a különböző elektronikai eszközökig. A Szigligeti Színház sok helyi beszállítóval tart a kapcsolatot. Így ez a helyzet, hogy nincs teljes leállás, arra is módot ad, hogy új produkciók gyártási folyamatai elkezdődjenek, tehát mi, a magunk módján részesei vagyunk a helyi gazdaság működésének. Másrészt azért is vagyunk most jobb helyzetben, mert míg tavasszal a zárás egyik napról a másikra történt, radikálisan, addig most volt némi felkészülési időnk. Ez azt jelenti, hogy az egyes társulatok vészforgatókönyveket készítettek, amelyek mentén folytatják a munkát.

 

Hogyan lehet ilyen feltételek mellett biztonságos körülményeket teremteni?

Azok, akik követték kommunikációs tevékenységünket, és jelen voltak előadásainkon, láthatták, hogy nagyon komolyan vettünk és veszünk minden óvintézkedést. Lázat mérünk, folyamatos kapcsolatban vagyunk munkatársainkkal, és természetesen a hatóságokkal is. Minden döntésünkbe bevonjuk a színház munkaügyi orvosát is – mint a járványügyi rendelkezésekben megnevezett szakembert –, aki nemcsak tanácsokat, de ajánlásokat is megfogalmaz egy-egy tevékenység, próba vagy előadás biztonságos megszervezéséhez. Ezen kívül rendszeresen teszteljük a művészeket is, hogy a próbafolyamatok során minimalizáljuk a fertőzésveszélyt.

 

Az első hullámban világszerte azt tapasztalták, hogy a művészek, alkotók nehezen viselték a közönségtől való elszakadást. Hogyan élik meg a társulatok tagjai most ezt a második hullámot?

Az egészségügyi intézkedések mellett nagyon fontos az a pozitív hozzáállás, amelyet vezetőségi szinten képviselünk, és szeretnénk átadni a művészeknek. Tudomást veszünk a vírusról, de ahelyett, hogy félelemben töltenénk a hétköznapokat, megpróbálunk együtt élni vele. Ez azt jelenti, hogy a fent említett óvintézkedések szigorú betartásával, és egyelőre közönség nélkül bár, de dolgozunk. Ez nagyon sokat segít a művészek szellemi épségének megőrzésében.

 

Mivel készülnek a társulatok?

Az őszi lezárás előtt a Nagyvárad Táncegyüttes a Vuk című családi táncelőadást, illetve a Diótörő című előadást próbálta. Ezen kívül a Nagyvárad Táncegyüttes zenekara karácsonyi koncertet készít elő. A Szigligeti Társulat hamarosan megkezdi a szilveszterre tervezett bemutató próbafolyamatait, a Lilliput Társulat pedig korábbi előadások felújító próbáit ütemezte erre az időszakra, illetve örömteli, hogy olyan települések, ahol még lehetséges az előadások megtartása, megkerestek minket, hogy diákok, gyermekek számára vigyünk egy kis színt az online oktatás mindennapjaiba, és bár korlátozott számú gyermekközönségnek, de játsszunk le egy-egy előadást. Nagyon fontos megjegyeznünk, hogy a nyáron streamelt előadásaink kapcsán szerzett tapasztalatunkra alapozva, egy online repertoár kiépítésén dolgozunk. Ez azt jelenti, hogy hamarosan ebben a rendszerben elérhetővé válik néhány olyan előadásu, amely magas művészi munkánkat fémjelzi – köztük a Kisvárdai Fesztivál fődíjas előadása, a Lila ákác, illetve a technikai bravúrja miatt több alkalommal dicsért Y című előadás, amely immár színházművészeti főiskolai kurzusok keretében tárgyalt témák közé is bekerült. 

A pandémia nagyon sok külföldi meghívásunkat hiúsította meg, de nagy örömünkre szolgál, hogy a legrangosabb romániai színházi seregszemlén, az Országos Színházi Fesztiválon részt vehetünk. Idén november 22-29. között online formában szervezik meg a jubileumi, harmincadik kiadást, amelyre az ország legnevesebb színházainak előadásai mellett, olyan fontos európai színházi műhely is bekerült, mint a milánói Piccolo Teatro. Mi a Napnyugat Expressz című előadásunkkal leszünk jelen a fesztiválon, amelyet Zakariás Zalán rendezett, barátunk, Matei Vișniec világhírű román drámaíró műve alapján – ez november 26-ától negyvennyolc órán keresztül lesz elérhető a www.fnt.ro honlapon. Reméljük, a pandémia után is műsorra tudjuk tűzni az előadást, hiszen egy valódi közönségkedvencről van szó, amely tavaly, a Brassó Kortárs Dramaturgiai Fesztiválon elnyerte a legjobb rendezésnek és legjobb női főszereplőnek járó díjat. Az Országos Színházi Fesztiválon való részvétel alkalmat ad arra, hogy szorosabbra fűzzük kapcsolatunkat a Román Színházi Szövetséggel, hiszen ez alkalommal egyedüliként képviseljük Bihar megyét és Nagyváradot ezen a rangos fesztiválon.

 

Ami az elismeréseket illeti, nemrégen Dimény Levente színművészt is díjazták...

Dimény Levente megbecsült tagja társulatunknak, a Szigligeti Társulat és a Nagyvárad Táncegyüttes egykori művészeti vezetőjeként rengeteget köszönhet neki a nagyváradi színházszerető közönség. Színházi szerepformálásait, és a táncszínház műfajának népszerűsítéséért tett erőfeszítéseit most az EMKE ismerte el az erdélyi Oscarnak számító gr. Bánffy Miklós-díjjal. Dimény Levente díja mellett azonban hadd említsem meg a kisvárdai fesztivál legígéretesebbnek járó díját, amit Román Eszter vehetett át, illetve a Hamlet alakításáért járó nívódíjat, amit Sebestyén Hunornak ítélt oda a Gyulai Várszínház kuratóriumának javaslatára Gyula város önkormányzata.

 

Miért fontosak a fesztiválmeghívások és a szakmai elismerések?

Mert jók visszajelzések arról, hogy jó a megkezdett út. Sokan kételkedtek bennünk, és sokan kételkednek még most is az önálló magyar színház létjogosultságában. De az a tény, hogy nem csupán a magyar, hanem a román színházi szakma is elismeréssel tekint munkánkra, az annak köszönhető, hogy következetesen építkeztünk. Rendelkezésünkre álló erőforrásainkkal, tehetségünkkel jól gazdálkodtunk. A közvélekedéssel ellentétben, mi nem ingyenélők vagyunk, akiket az állam kitart, hanem a nehéz időkben is mindent megteszünk azért, hogy hivatásunkat gyakorolni tudjuk, és eleget tegyünk annak a missziónak, hogy mind Bihar megye, mind a régió vonzáskörzetébe tartozó határmenti szomszédos települések polgárait minőségi kultúrával lássuk el. Következetesen nyitunk minden közönségréteg felé, függetlenül attól, hogy kinek milyen műfaji preferenciája van, de arra is nagyon figyelünk, hogy korra, nemre és nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül, hozzáférhetővé tegyük előadásainkat. Ha már a táncszínházat említettük – ebben a régióban a Nagyvárad Táncegyüttes az egyetlen professzionális táncegyüttes, amely népi és kortárstáncot egyaránt repertoárra tűz, és kétévente európai hírű táncegyütteseket fogad az Infinite Dance Festival keretében. Hiánypótló munkánk eredménye abban látszik leginkább, hogy mind a magyar, mind a román anyanyelvű nézők is szeretik és elismerik tevékenységünket. Felnőtteknek szóló előadásainkat feliratozzuk, táncszínházi előadásaink eleve nem nyelvhez kötöttek, népszerűsítő anyagaink kétnyelvűek, honlapunkon pedig három nyelven kommunikálunk. Ez nagyon sok munkát igényel, ezért ezek a szakmai elismerések nemcsak egy-egy munkatársunknak szólnak, hanem egész közösségünk munkáját dicsérik.

 

Hogy látja, hogyan értékelődött át a színház szerepe a pandémia alatt?

Színház nélkül lehet élni, de nem érdemes. Legalábbis ezt olvassuk ki nézőink hozzászólásaiból. Az, hogy az ősz elején a HolnapUtán és Infinite Dance fesztiválokat ilyen jó közönségszámok mellett tudtuk lebonyolítani, azt jelenti, hogy számítanak ránk a nagyváradiak és a Bihar megyeiek. Felértékelődött tehát a színház, többek között azért is, mert nem engedtük el a közönségünk kezét. Hiszen a maguk rendjén, a nézőink is kitartanak mellettünk, a sok változás és bizonytalanság dacára. Amikor mindenki más félt és bezárkózott, mi felelősséget éreztünk a város és a megye lakosságának szellemi frissességéért és jólétéért, és vállaltuk, hogy a szigorú feltételeknek eleget teszünk. Hálával és köszönettel tartozunk a közönségnek, aki végig figyelemmel követett minket. Ezek a hónapok arról tanúskodtak és tanúskodnak továbbra is, hogy egy multikulturális színház felbecsülhetetlen erőforrás egy közösség számára, hiszen a szürkeségben a világ sokszínűségére irányítja figyelmünket –előadásai, fesztiváljai, és olyan nevelési programjai által, mint a nyolc éve működtetett Színház az iskolában, iskola a színházban projekt. Ezen túl, egy kulturális intézmény a társadalom jólétéért, a megfelelő társas viszonyok kiépüléséért is felel, így a pandémia időszakában mi már nemcsak Nagyvárad és Bihar megye kulturális nagykövetei, de a béke és a remény hirdetői is lehetünk.

 

Készítette: Biró Árpád Levente