Körner Anna nekrológja

Körner Anna Életműdíjas súgónk megemlékezésén ifj. Kovács Levente mondott gyászbeszédet. 

Elmentél hát!

Nehéz terhet róttál ránk, drága Nusikánk! Évtizedeken át voltál mellettünk, s akármilyen törékeny volt termeted, annál élesebben kiütközött jelenléted hétköznapjainkban. Pedig sokszor alig láttunk, mert ott húzódtál meg a színpadi takarásban. Láthatatlan őrangyal voltál ezernyi színpadi estünkön, vigyáztál ránk, s rajtunk keresztül a nagy szerzők megőrzendő szavaira.

Nem mindegy, hogy mit mondasz, barátom. Mert a te tévedésed magával rántja a partnert, esetleg többeket, megváltoznak az értelmek és arányok. „Sok fontos merény kifordul medriből s elveszti ’tett’ nevét.” – ahogy mondaná Hamlet, akinek te már nem súghattad, hogy „Lenni vagy nem lenni.”

Sajnos a te utad is a „nemlét” felé vezetett, arra az útra, melyen egyszer mindenki elindul. Nem egyszerre, hanem aszerint, kinek mennyit mért a Nagy Rendező.

Neked ennyi jutott, de vigasztaljon az a tudat, hogy nyomaidban emlékek fakadnak, hangod maradandó dallammal maradt meg fülünkben, még akkor is, ha suttogva küldted utánunk a deszkára. Mert a te hangodra mindig figyeltünk, rákapcsolódtunk, mert nélkülözhetetlen voltál.

Számomra különösen fontos volt ez a hang, mely – megnyugtatlak – még sokáig visszacseng majd fülemben. Mert a munkatársi viszonyon túl óvó őrangyalom voltál, támaszom botlásaimban, pótanyám vagy pótnővérem, lágy szeretettel vagy szigorú dorgálással egyengetted utamat a számomra kijelölt, göröngyöktől és gödröktől sem mentes úton. Köszönet érte, és örök hála, azért is, hogy lélekben tovább is itt maradsz őrzőnek mellettem. Mert szükségem van rád a továbbiakban is. Nekem is, kollégáinknak is. Mert remélem és hiszem, hogy kinek mikor megvilágosodnak majd szerénységgel és sok szenvedéssel teli életed apró drágakövei.

Úgy éltük meg léted, társaságod, mintha hozzátartoznál a kőszínház oszlopaihoz, a színpad függönyeihez, a nézőtér csendjéhez és gyakran nevetségesen bóklászó tévelygéseinket is láthatatlan orvoslással terelted a jó út felé. Apró, de nélkülözhetetlen ottléted értékei sok esetben késve csendülnek fülünkbe, de sokszor éreztük, hogy ez igen, így van! És Nusika már idejében megmondta! Bár hiányod átjár a házon (!), továbbra is megmaradsz bennünk, itt leszel velünk, immáron örökké!

Nyugodjál békében!