Interjú az IDF sztárfellépőivel

Táncban hangosítani ki létkérdéseinket – interjú Duda Évával

 

Nem először járnak Nagyváradon. Melyek voltak az eddigi tapasztalataik a váradi közönséggel kapcsolatban? Milyen érzésekkel érkeznek most a fesztiválra?

Nagyon izgatottak vagyunk, hogy utazhatunk és játszhatunk, ráadásul az Infinite Dance Festivalon már nem először járunk, reméljük lesznek visszatérő nézőink is. A szervezői stáb rendkívül segítőkész, a színház gyönyörű, a nagyváradiakat nagyon barátságosnak és vendégszertőnek ismertük meg, és bízunk benne, hogy sokan el is jönnek a fesztiválra.

 

Milyen előadással érkeznek a 4. Infinite Dance Festivalra?

Tavaly ilyenkor ünnepeltük a társulat 10.évfordulóját, és erre az alkalomra készült a Wonderland, aminek létrehozásáért most beválasztottak a Fidelio Kult50 válogatásába, ahol minden évben azt az 50 alkotót nevezik meg, akik igazán nagy hatást gyakorolnak a magyar kulturális életre. Most ez különösen jól esik, amikor keveset tudunk színpadra menni.

 

Mi inspirálta a Wonderland című, mondhatni társadalmilag érzékeny témát feldolgozó, előadást? 

Főképp a világunkat sújtó klíma- és ökológiai válság állt a produkció középpontjában, de más krízis-jelenségek is megjelennek a darabban, amit fontosnak tartottam „kihangosítani", és igyekeztem sok humorral átszőni a művet, hogy "fogyasztható" legyen. Lesznek a föld megmentésére érkező szuperhősök, vallási fanatikusok, botlábú busók, szélsőséges érzelműek, mohafejű lények, zongorázó punkok, egy ellenállhatatlanul erotikus ló és néhányan a hattyúk tavából. Szóval semmi különös, szinte teljesen mindennapi - pont csak annyira őrült, amennyire a világ az...

 

Milyen volt a Duda Éva Társulat élete a járvány alatt? Melyek a tapasztalatok a színházak újraindítását követően?  

Tavasszal a karantén idején készítettünk a táncosokkal 56 percnyi kisfilm anyagot az Egypercesek videó-sorozatunkkal, amikor mindenki irányítottan az otthonában alkotott, és ez a projekt nagyon sikeres volt az Instán és a Facebookon is. A nyáron pedig több workshopot csináltunk, és augusztus vége óta próbálunk nagy elánnal beindulni. Sajnos a Covid miatt azonban kicsit nehézkesebben indult az évadunk, ezért most különösen örülünk, hogy utazhatunk és pont ezzel az előadással. 

---

Szabad utat engedni a koreográfiának – interjú Frenák Pállal

 

Első alkalommal szerepelnek Nagyváradon a Frenák Pál Társulat művészei, ám az erdélyi közönség nem ismeretlen számukra. Milyen érzésekkel, gondolatokkal jönnek az Infinite Dance Festivalra ilyen rendkívüli körülmények között?

Már önmagában az is csoda, hogy színpadon lehetünk és játszhatunk ebben az aktuális helyzetben. A művészek és a stáb mindig nagy szeretettel és egyfajta nosztalgiával mennek Erdélybe játszani, nekem pedig mindig az volt az érzésem, hogy direktebb módon, őszintén és spontán rezonál a közönség az előadásainkra, így egy kicsit olyan, mintha hazatérne az ember. Persze ezek csak szavak, de valóságos érzetek és tapasztalatok mondatják ezt velem, hiszen a világot járva sok minden megérint minket és rengeteg mindent láttat meg velünk.
Ez a helyzet mindenkit egyfajta újraértékelésre ösztönöz, és sokszor kényszerít is, mi pedig ameddig csak lehet tesszük amire hivatottak vagyunk, fegyelemmel, hisz a maszkolás és az egyéb korlátozások nem könnyítik meg a mi dolgunkat sem.

A Twins című előadást 2009-ben mutatták be. Mi inspirálta az alkotókat?
A Twins Agota Kristóf: A nagy füzet című könyvéből inspirálódott úgy, hogy közben a saját megélt valóságomból reflektáltam a '70-es években élt, elhagyott gyermekek életére is. Gyermekkoromban a valóságban is megtapasztaltam feszült, nem gyermekeknek való érzeteket, így pedig a Twins-en egy szintézisből alkotunk, szabadon, utat engedve a koreográfiai munkának, és persze rezonálva a bennünk élő isteni fényre, amivel sokszor nehéz megbirkózni. Minden előadásban közös, hogy az emberi lét egyfajta egyensúlyát keressük a racionális gondolkodás, a szellemiség, az érzékiség, és a szexualitás metszéspontján.

Mi szükséges ahhoz, hogy frissen tartsanak egy ilyen hosszú idő óta futó előadást?
A művész, ha lényében és életformájában is az, akkor semmit, egyszerűen teszi a dolgát és minden nap újraértékeli magát, valamint figyel arra, ahogyan él, a gondolataira, érzéseire, vagy éppen olyan egyszerű dolgokra is, mint hogy mit eszik. Az élet és létezés minden szintjén megvalósított figyelem az alapja annak, hogy egy művész aztán mit szeretne elmondani - amit először talán nem is tud megfogalmazni -, amit a mozgásművészetben sokszor úgy formál meg, hogy önmagával is szembekerül. De az évek során kezdi megismerni önmagát és belakni a testét, így olyan kommunikációs eszközökhöz és információkhoz jut, amelyek rezonálnak a nézővel, mert őszinte, és mert a kifejezési eszköz fedi a belső tartalmat, miközben érzeteket és asszociatív gondolatokat ébreszt. A frissen tartás a művészek számára inkább a valóságos értékeik ismerete, hiszen mindig csak egyszer történik meg valami. A valóság az, hogy minden előadás csak egyszer rezonálhat úgy, akkor és ott, mert nincs két egyforma közönség, színház vagy produkció, még akkor sem, ha a látszat azt mutatja. Így a művész minden előadással - ha az tiszta lelkületű - egy új és ismeretlen világot nyithat meg a néző számára...csak úgy, mint önmagának.