Hírarchívum / Szigligeti Társulat


Hírarchívum / Szigligeti Társulat 2012. febru

Jelenetek egy kivégzésből Nagyváradon

A Szigligeti Színház legújabb bemutatója kapcsán tartottak sajtótájékoztatót a nagyváradi teátrumban péntek délután. Howard Barker Jelenetek egy kivégzésből című drámáját mutatja be a Szigligeti Társulat március 2-án, pénteken 19 órától. A tájékoztatón az intézmény vezetői – Czvikker Katalin menedzserigazgató és Szabó K. István művészeti igazgató – mellett jelen volt az előadás rendezője, Theodor Cristian Popescu és a főszereplő, Ráckevei Anna is.

A tájékoztatón elsőként Czvikker Katalin menedzserigazgató fejezte ki örömét, hogy sikerült neves vendégművészeket meghívni: az előadás főszereplője Ráckevei Anna Jászai-díjas, Érdemes Művész, a Debreceni Csokonai Színház társulatának tagja, aki egyfajta szellemi kapocs szerepét töltheti be a két színházi intézmény között – mondta. A művésznő ehhez kapcsolódva kifejtette, számára is élmény itt, Váradon, ezzel a társulattal együtt dolgozni, már a próbafolyamat miatt is megérte elvállalni ezt a felkérést. Mint mondta, nagyon örülne neki, ha elő tudná mozdítani a két színház közötti szorosabb kapcsolat kialakulását, hisz Váradon és Debrecenben is vannak olyan értékek, amelyeket érdemes megmutatni egymás közönségének.
Szabó K. István művészeti igazgató szerint a Jelenetek egy kivégzésből című előadás egy jelentős eleme ennek az évadnak. Kérdésre válaszolva elmondta, nem tart attól, hogy erre a produkcióra kevesebben lesznek kíváncsiak a nagy sikernek örvendő Liliomfi és Mágnás Miska után, hiszen a színház nem a felhőtlen szórakozás fóruma, hanem a minőségi párbeszédé kell legyen közönség és alkotó között. Theodor Cristian Popescu rendező elmondta: izgalmas feladat egy nemrég alakult intézmény első évadában előadást létrehozni. Howard Barker darabja elsősorban “rólunk szól, művészekről”, mondta, a hatalom és a művészet viszonyát járja körül, erre vonatkozóan tesz fel kérdéseket, hiszen a művész feladata az, hogy kérdéseket fogalmazzon meg: “Mekkora szabadsága van a művésznek? Viszonyulhat-e kritikusan a hatalomhoz, amikor azt kérik tőle, hogy dicsőítse, ünnepelje azt? Lehet-e úgy ábrázolni egy jelentős tengeri csatát, amely 'megmentette' Európát, mint egy közönséges mészárlást? A megrendelés nem csak a témát határozza meg, egy adott látásmódot is a művészre kényszerít?” Meglátása szerint a nagyváradi magyar társulat egy fontos korszakába lépett, amikor újraértelmezi saját szerepét és hamarosan fontos helyet foglal el a színházi térképen.