A görög hitvilág erőt és tudást képvisel

November 21-én, 19 órától a Nagyváradi Állami Filharmónia Enescu-Bartók termében kerül sor a Nagyvárad Táncegyüttes idei első bemutatójára. Az Antigoné című kortárs táncelőadást Györfi Csaba rendezi és koreografálja. A premier kapcsán vele beszélgettünk. A teljes interjút az Újvárad folyóirat 2021 decemberi számában olvashatják az érdeklődők. 

A Szigligeti Színházban a bemutatkozó előadásod, az Elektra, egy görög tragédia újszerű feldolgozása volt. Idén novemberben az Antigonét viszed színre ugyanott. Miért ez a vonzalom az ókori témák iránt?

A görög drámák elementáris ereje, a történeteik aktualitása, letűnt korok hitbéli tisztasága olyan tényezők számomra, amelyekkel mindig szívesen foglalkozom a színházban. A görög hitvilág olyan erőt és tudást képvisel, melyre újra és újra rá tudok csodálkozni, meghat és alkotásra ösztönöz. Egyfajta csodálat ez egy olyan idősík megismerése és kutatása felé, amiben az emberek megnyilvánulásai lényegesen eltérnek a napjainkban élőkétől, az Istenekkel való viszonyuk erőteljes, az emberi gyarlóságnak és hibáknak végzetes következménye van. Hét éve volt az Elektra bemutatója, ami Nagyváradon az első munkám volt, időszerűnek éreztem, hogy ismét görög témában alkossak.

Mi a legfontosabb üzenete Szophoklész drámájának a ma embere számára? Hogyan lehet táncban újrafogalmazni ezt?

Antigoné vitathatatlan hős a történetben. Erejének zsenialitása abból adódik, hogy önszántából vállalja a halált, azért mert kitart a saját eszméi mellett. Tettének és kitartásának oka nem egyéni érdek, inkább egy rendszer megdöntésének szándéka, egy jobb és szebb jövő vágya, amiben ő már nem vehet részt. Ez számomra olyan emberi erőt sugall, amivel nem sűrűn találkozunk a hétköznapokban. A test kifejező ereje mindent el tud mesélni az emberi lélekről, mint általában az előadásaimban, a test konfliktushelyzeteivel, viszonyrendszerek újrafogalmazásával foglalkozom. Az Antigoné esetében is a konfliktusokból adódó energia és érzet viszi és fogalmazza újra a történetet.

Mi a legnagyobb kihívás egy ilyen jól ismert történet színre vitelében?

A legnagyobb kihívás, hogy úgy tudjam színpadra vinni a művet, hogy a darab szellemiségét tiszteletben tartva, új formanyelvet létrehozva, egy érthető, erőteljes előadás születhessen. Célom, hogy azt, amit a mű zsigereiben képvisel, minél pontosabban és kifejezőbben tudjam a testekre komponálni. Nem kis kihívás ez a csapat számára sem, olyan témát és gondolatot kerestem, hogy minden előadónak kihívást és közös ügyet tudjon jelenteni a próbafolyamat.

Kinek ajánlod az előadást?

Reményeim szerint, aki ismeri a történetet annak fogunk tudni egy olyan verziót kínálni, amelyben újdonságokra talál. Akinek meg teljesen ismeretlen ez a világ, az egy táncszínházi előadást tekinthet meg, amelyben a kortárstánc kifejező ereje, néhol konkrét elemekkel, néhol felmutatott, de annál szuggesztívebben megélt pillanatokkal próbál machinálni egy olyan történetben, amely véleményem szerint keserűen gyönyörű.

 

Készítette: Biró Árpád Levente