410021 Nagyvárad / Oradea, Piața Regele Ferdinand I., nr. 6., Bihor, RO
Facebook
Youtube
Instagram

Hírek / Nagyvárad Táncegyüttes


Hírek / Nagyvárad Táncegyüttes 2017.03.06

A zeneszerzőt kérdeztük

E hét péntekén kerül bemutatásra a Szigligeti Színház legújabb táncszínházi produkciója, a Barbárok, melynek zeneszerzője Cári Tibor neves kortárs színházi zeneszerző, akit ezúttal az előadás zenéje megírásának folyamatáról kérdeztünk.

Milyen az előadás zenei világa, milyen ihletforrásokat használtál a darab zenéjének megírásakor?

Tavaly az Ütközéseken már együtt dolgoztunk az együttessel, illetve a zenekarral, és már akkor egy új zenei világ megteremtésére törekedtünk. Most is az volt a cél, hogy ugyanezt a vonalat vigyük tovább, szintén a népzene elemeiből, hangzásából kiindulva alkossunk valami újat, valami különlegeset. Úgy gondolom, az Ütközésekben is sikerült teljesíteni a célt, az új zenei hangzásvilág kialakítását. Most ezen is túllépve – még bátrabban kísérletezve – sokkal drámaibb és dinamikusabb zene született.

A móriczi mű mennyire volt befolyással a darab zenei világának kialakítására – vagy inkább a koreográfusok elképzelései vezettek?

Csak hangulataiban határozott meg a novella, inkább a rendező-koreográfus által elképzelt jelenetekhez próbáltam meg kapcsolódni. Maga a történet is egyfajta kiindulási pontként szolgált, de sokkal inkább meghatározó volt a koreográfusok elképzelése és iránymutatása. Nagyon izgalmas volt számomra, hogy szabad kezet kaptam, én határozhattam meg jelenetek hangulatát, a koreográfusok inkább csak érzéseket sugalltak nekem, illetve a zene dinamikáját igyekeztek meghatározni, azonban hogy milyen formát adok a zenének, abban gyakorlatilag teljesen szabadon dönthettem.

Mennyiben más egy előadáshoz zenét írni, mint egyáltalán „szabadon” zenét írni?

Persze filmzenét is írok és saját ihletettségből is alkotok. Abban más a színpadi zeneszerzés, mint a „szabad alkotás”, hogy ebben a műfajban nyilvánvalóan vannak korlátozó tényezők, amelyekhez alkalmazkodni kell. A mű hangulata valamelyest meghatározó, de maga az alkotás ideje is behatárolt – bizonyos idő alatt a műnek késznek kell lennie. Azonban ezeknek a korlátoknak a léte nem feltétlenül rossz, sőt alkotóként állítom, hogy ezek a megszorítások inspirálnak és provokálnak is – néha kifejezetten jót tesznek, sőt szükségem is van ezekre.

Kérlek, avass be pár gondolattal a színpadi zeneszerzés rejtelmeibe?

Ha egy színdarabhoz írsz zenét, nincs idő arra, hogy a zene fejlődjön, egyből lényegre törőt kell alkotni. A zenének, célja kell, hogy legyen egy előadásban, érzelmeket, érzéseket, hangulatokat kell közvetítenie, néha alá kell húznia, ki kell emelnie a történéseket. Az előadásban fontos helyet kell betöltenie a zenének, néha önmagában is szerepet játszik, de soha nem lehet egyszerűen csak töltelék. Ez a fajta alkotás hatalmas kihívás.

Ebben az előadásban milyen hangszerekkel dolgozol, miért választottad azokat?

A hangszerválasztás eléggé adott volt, hiszen adott a zenekar összetétele, amelyet én egy harsonával és egy ütőshangszeressel toldottam meg, ami hozzájárult a dinamika és a ritmus erősítéséhez. De újdonságot jelent, hogy még egy csodálatos hangszert is bevontunk, ez a basszusklarinét. Ritkán használják, különleges a hangzása, nagyon örülünk, hogy hozzájutottunk.

Ezen kívül használunk egy negatívot is, ami plusz erőt ad a zenének, olyan, mintha a zenekart még több taggal és hangszerrel bővítenénk. Így összességében nagyon erős hangzás jön létre.