Botházy-Daróczi Réka: A bábszínház mindenki számára élmény kell legyen

Milyen új kihívások elé állítja ez az új évad a Lilliput Társulatot?

Több szempontból különleges ez az évad. Egyrészt azért, mert művészeti vezetőként kell helyt álljak, ami még egy viszonylag új szerep, hiszen a tavalyi évad második felében vállaltam el ezt a szép feladatot. Másrészt azért, mert izgalmas évadtervet dolgoztunk ki, amelyben nemcsak arra törekszünk, hogy izgalmas alkotókkal dolgozhassunk együtt, hanem ezúttal arra is, hogy családi élménnyé tegyük a bábszínházba járást. Harmadrészt pedig azért, mert októberben sort kerítünk a második Fux Fesztiválra, amely az erdélyi hivatásos bábművészek fóruma kíván lenni. Nagy kihívás most mindenben helyt állni.

Hogyan alakul a második Fux Fesztivál programja?

A találkozón hat hivatásos erdélyi bábszínház vesz részt, a Lilliput Társulat mellett itt lesz majd a kolozsvári, marosvásárhelyi, szatmári, szentgyörgyi, temesvári valamint vendégként a most alakulóban lévő udvarhelyi bábtársulat is. Azon túl, hogy a váradi közönség megismerkedhet a különböző az erdélyi bábszínházak munkájával, a Fux Fesztiválnak az is célja, hogy a társulatok egymáshoz is közeledjenek, éppen ezért minden este az előadásokat követően szakmai beszélgetésekre kerül sor, amelyen neves szakemberek lesznek jelen. A versenyprogramon kívül pedig öt magyarországi vendégünk is lesz. Nagyváradon lehet megnézni BábSzínTér, a Votjina, a Ciróka, a Budapest Bábszínház valamint a Szárnyas Sárkányok produkcióit.

Mitől válhat családi élménnyé a bábszínház?

Újdonság, hogy terveink szerint mostantól kezdve minden évadban lesz egy olyan előadás, amely kifejezetten egy bizonyos gyermekkori problémával foglalkozna, amely problémát, játékos formában szeretnénk meghívott szakemberekkel feldolgozni a családok számára. Ennek részben az a célja, hogy hétvégi előadásainkat szívesebben látogassák a nézőink, másrészt pedig az, hogy egész családok tudjanak foglalkozni bizonyos nem feltétlenül kényes, de nagyon is valós gyerekkori traumákkal. Idei első próbálkozásunk a testvérféltékenységet állította középpontba.

Milyen előadásokkal készültök ebben az évadban?

Négy bemutatóval készülünk, és műsoron tartjuk az olyan sikeres előadásainkat, mint a Kezeslábas, a Szent László csudatettei, illetve A helység kalapácsa című rendhagyó irodalomóra, amely Petőfi Sándor vígeposzát dolgozza fel kifejezetten a kamasz fiatalok ízlése szerint.
Új előadásaink sorát a Két mese a hársfa alatt nyitja, amelyet Vranyecz Artúr rendezett. A szöveget két népmese feldolgozásával Egyed Emese írta, zenéjét pedig a népszerű Szabó Balázs szerezte. Decemberben a már említett testvérféltékenységről szóló darabunk következik. A Világgá mentem, majd jövök kis stúdió előadásként képzelte el a rendező, Oláh Anikó, ebben az intim közegben kerül majd sor havonta egyszer a beszélgetésekre is. Nekem ez az egyik személyes kedvencem, egy tipikus vagány nyolcéves kisfiúról szól, aki világgá indul, mert úgy érzi, szülei csak a húgával foglalkoznak.
Februárban egy igazi klasszikussal találkozhatunk, hiszen A négyszögletű kerek erdőt rendezi nálunk Szabó Attila – ezúttal egy egészen rendhagyó módon, erről azonban csak később árulok el részleteket. Az évadot pedig Lélek Sándor Tibor rendezése, Az égig érő fa zárja, amely mind látványvilágában, mind pedig hangulatában a magyar népmesei világot fogja megidézni.
Azt gondolom, hogy ahhoz, hogy jó évadot tervezzünk, több tényezőt kell figyelembe vegyünk: gondolnunk kell az ovisokra, kisiskolásokra, kamaszokra, ugyanakkor nem szabad szem elől tévesztetnünk azt sem, hogy maga a szülő is élvezze azt, amit lát, hiszen a bábszínház nem kizárólag egy bizonyos korcsoportnak szól, hanem mindenki számára élmény kell legyen.